Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - Alföldy Jenő: Ikonvers: eretnekség és felmagasztalás

— / nem elég egyetlen hősi mozdulat”. Am a dicső lovag példája reményt ad. Az igazságos győzelem védőszentje égi sziluetté magasodik - alakja megdicső- ül, felmagasztosul.

Érdekes a második szakasz imádságos kérése: „Eretnekeket ha minket meg nem vetsz, / pátrónusunk, példánk te vagy, te lehetsz: / nem ugyan már Krisztusban s hitnek általa: / szobánk, szívünk falán képed függ vala.” A kettős értelmezhetőség különös esetével állunk szemben. A református költő „eretneknek” nevezi önmagát és hites társait, akitől idegen a festett és faragott képek imádása. Mégis a szentképhez fohászkodik, s arra kérleli, hallgassa meg az „eretneket”, vagyis a Kálvin-hitűt. A „nem ugyan'már Krisztusban s hitnek általa” sor termékeny homályt éreztet. Köznyelvre fordítva azt fejezi ki, hogy a tételes vallást nem követő, felvilágosultságára kényes ember is megbecsüli a sárkányölő szent hagyományát. Jelképesen azonban úgy érthető, hogy a költő a szocialista gondolat „eretnekének” vallja magát. Versben már 1953-ban elkötelezte magát Nagy Imre mellett, akit aztán „a szocializmus nevében” 1958-ban kivégeztek, amiért a demokratikus és függetlenségi harc élére állt (A hozzáértő, dolgozó). Nagy Imre híveit reformistáknak (és revizionistáknak) nevezték, és ilyennek tartották magukat ők is. A reformizmus és a reformáció pedig etimológiai szempontból is közös gyökerű. Eretnekségre)1 van szó tehát vallási és politikai szempontból egyaránt. Csanádi Az 56-os évre című versében „virtussal ékes” népről beszél 1958-ban, jelezve, hogy melyik oldalon áll. Megjegyezném, hogy az ikonvers ezzel együtt sem csupán bújtatott értelméért íródott; alighanem csak a beavatott versolvasók vették ezt az üzenetét. Avers önmagában, a novgorodi ikonra és a szent legendájára értve is megáll. Megáll, mint nyelvi-formai remeklés, mint szent lovag hőstettében kifejeződő példázat.

Belemagyarázásoktól óvakodva mondom tehát: ez a mű úgy is vehető, mint titkos kézszorítás az orosz és a többi szovjet néppel, bújtatva, eldugva a közös elnyomó, a szovjet hatalom elől, és tüntetve a világ minden lehetséges zsarnoksága ellen, vezető kultúrákra és a provinciákra egyaránt értve. Egy kis nép fia beszél itt, azzal az öntudattal, amelyet Észtek című versében ama távoli nyelvrokonainknak is tulajdonít.

989