Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - Széles Klára: "...rajtad a pillanat, ami a / világ?"

is kérdező mű része. (Ki kérdez?. 19). Innen való - hosszas válogatás után - ennek a tanulmánynak a címe is. Az a költői kijelentés, amely nem annyira az ihlet önfelmutatása, mint inkább a személyes felelősség súlyos, sorsszerű vállalásáé. Elválaszthatatlanul együtt a legszorongatóbb, hiteles ön-kétséggel. (.fajiad a pillanat, ami a világ?')

A költői kérdés, kérdezés igen sok, s főleg igen sokféle, merőben új változatával találkozunk a Bertók-lírában. Első pillantásra nem is (nem is mindig) érzékelhető az az eredeti, művészi pókfonál, amely ezeknek a kérdéseknek is létrehívója, szövedék-része (ezekben a kérdésekben is ott csillog, szi- várványos sokértelműséggé bontva a látszólag egyszerűt. Például a már említett Homokórá-ná\ (12), a kiemelt felkiáltás (költői felszólítás?): ,/Vem csupán átélni, mérni is az időt!” nyomban kérdéssel, sőt kérdés-lánccal folytatódik. Mérni, - ,fűnek? A homokóra akarja / tudni, hogy mennyi? Mi mennyi?” Majd tovább: „A derekában meg a nyakában mindig / megakad. Oldalra folyik. Olyankor / mintha más nézné. Más is megnézné.”

Kicsoda? Valaki, aki ledől pihenni,

De merőlegesen nem lát? Azelőtt Nem zavarták a dimenziók. Tényleg,

Ebben a viszonylatban hány van?

Hány azon kívül? Mindegyikben Mutatni kell majd? Mit?

Kilenc kérdés sodorja egymást, csavarodik egymásból egymásra. De nem elsősorban a sokaságuk az, ami figyelemreméltó. Inkább az, ahogyan egymásból fakadnak. Maga a kérdés-sor iránya. Pontosabban: füzérré alakulásuk „koreográfiája”. A logikai (költő-logikai), filozófiai (költő-filozófiai) irányukra gondolok. Amerre tartanak. Amit célba vesznek. S mindezen belül is az, ami borotvaélesen egyelvű, következetes valamennyi Bertók-kérdésben, - azt is mondhatnám: az egész Bertók-költészetben. Akár példáid az Egy című versben (17). „...hogy / egy másik kétezer egyben, egy másik / Magyarországon (ezen?), Földön,/... / S hogy akkor miért?... Miért ne?” Egészen más érzelmi oldalról, pillanat-varázsból a Nvárvée-ben (23).

Egy sóhajtás? Egy év? Ezer év?

A mélység beláthatatlan, csak a jaj helye bizonyos, ahonnan kiszakadnak.

Másutt, maga fi Jóisten” az, aki folyamatosan, egymás után” ,pdja (pasz- szolja) le (decentralizálja?)” a jobb nyíre / megoldhatatlan,... I problémákat, ügyeket, gyötrő gondokat?...(Elkerülhetetlen. 20-21). Nem kevésbé kardinálisak, nem kevésbé univerzális távlatúak a további versek kérdései. ,Menjen? Maradjon? / Leng a borókaágra / fagyott madárnyom.”; hallgassak? Hogyan?”; héja? Vagy magja?”„Minek az ára? / Lebeg az üst fölött az / édenkert árnya”;„Asszony? Vagy férfi? / Együtt sem tudnak egymás / csúcsáig érni?” hívatlan sajgás. / Ez lenne a szerelem? / Hogy kapál és ás?”; „Széna vagy szalma? / Szenved, belehal, pedig / hogy megalkudna.”6

978