Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - Zombor Béla: Könyörgésem térdel...; Károgón se...; Készülődés; Strófák; Egy mai Orpheus (versek)
ott majd elolvad ezüstöt mímelő tollad ott majd a Végtelen szédületére némul búgócsigád s Eged is az űrbe fröccsenti megfagyni habjait És a Lelked ez az anyagtalan s indigózhatatlan valami széjjelröpteti MIÉRTJEI salakját s Alkotód szikéje élén föl ragyog a VALÓDI FÉNY-----S trófák én Anyám jó Anyám se tejem se párnám kiszívták elcsórták zaciba bevágták - Tudom én? - Nem tudom! (szikfehér homlokom) én Apám hű Apám meglőve paripám golyóval söréttel atommag-dercével - Tudom én? - Nem tudom! (felhőben homlokom) Nagyanyám Nagyanyám fekete láng-gyertyám ki festi ilyenné alvadtvér-színűvé — Tudom én? - nem tudom! (pernyében homlokom) én Hazám szép Hazám ezredév-lármafám ütődet őrli szú gerinced homorú - Tudom én? - Nem tudom! (elporzik homlokom)
