Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Szepesi Attila: Koldusdal (vers)

Merre poroszkál, maga se tudja, befele görbül alkonyi útja, régvolt időkbe: vihar-alázta rögökre roskadt hajdani házba.

Szelekbe foszló igét fülelne, elindul aztán, viszi a mezsgye, kopár rét hívja, kaptató várja, követi léptét keselyű árnya.

Viszi a botja, szeme kiégett, valami távol faluba téved. Gazdák elűzik, ebek ugatják, szemétből gyűjti bűzös falatját.

Városba ér, hol kövekbe dermedt a tér és nyílnak fekete vermek. Maga se tudja, ki volt korábban, capiat a görbe mezsgyék porában.

Mágusok öccse, üstökös-óra keserű bölcse, dalok tudója.

Rég ködbe-foszlott nevét se tudja, rálép a görbén kavargó útra.

98