Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ XV KERTÉSZ KATA Akkor legyen a földi pokol ismerkedjünk meg igazán mérkőzzünk nevetve tangózzunk a ringben test a testre túl a bibliai értelmen legalábbis régebben. Fekete csillogó a hegy belsejéből legmélyéről lepattintva a tömbről fényt, meleget idők lenyomatát préselt üzenetet körforgást teremtő-pusztítót lángot lövell a szemed. A tűzben ritmust ropog hallod a hangját vizes könnyeket zokog felajánlja a lángnak eltűnhessen benne köd száll a völgyből a színekre. Mount Everest hódíts meg hóvihar tombol túl melegen süt a nap másodpercenként változik a talaj a lábad alatt ami kiszámítható méterről méterre egyre magasabban a légszomj és ami kiszámíthatatlan. Hullámok felett valamicskével mintha most ébredne fel kövéren lebeg tükröződve Grál lovagok kelyhe megszerezhetetlen amiből inni kéne de lehetetlen. Csak vagy ott valahol és semmit sem teszel néha vársz, vagy még azt sem létezel; kinyúlik a kaija megragad kiemel belőled egy táncot egy éneket egy szeretkezést megismételhetetlent az univerzummal egyesít nincs tér, nincs idő és nincs ő. Eldob minden fölöslegest kamasszá válik újra a test ruganyos, fegyelmezett az akarat szabadságra megy úgy vezet Választható kívánható megjósolható a sodrás amire rábízod magad, fenntart emelkedik, apad nem törik meg a sziklán csak végigsimítja.
