Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Fábián László: Föl-föl tűnik Scholz Erik alakja
FÁBIÁN LÁSZLÓ Föl-föl tűnik Scholz Erik alakja* „az ember gyakran tökéletesen közömbös saját sikere iránt” Sesztov Járva a zsennyei utcát váltig megképlik előttem köpcös kis alakja, amint jön felém a harangláb irányából; fején svájci sapka, öltözékéből csak a kék köpeny ötlik szembe megkeményedett festékfoltjaival (legkisebb fiamra szállt örökség Erik barátjától), egyik kezében bicska, másikban alma, menet közben fogyasztja a gyümölcsöt - valami pótcselekvésképpen. Ugyanis minden egyéb tevékenység, ami nem festészet volt, számára pótcselekvésnek tetszett - talán az egyetlen gombászást kivéve, ami viszont rendkívül szorosan kapcsolódik művészetéhez. Ez utóbbiban is találkoztunk; gyakorta róttuk együtt az erdőt, ki-ki a maga kedvenceire vadászva, ő beérte jobbára piruló galócával, én szívesen kajtattam tinóruk, galambgombák vagy éppen zöld ánizsgomba után. Mi több, földön fekvő, korhadozó fák kérge alá kíváncsiskodott, onnét gyűjtött gombafonadékokat hátizsákjába, amelyek utolsó alkotói korszakában gyakorta szolgáltak egy-egy kép alapjául. Valahogyan természetes közege volt az erdő, otthonosan, noha folyvást csodálkozva járt benne. Ebben a bensőséges viszonyban nem az mozdította meg fantáziáját, hogy miként másolhatná hűségesen örök témát látva benne művészetéhez, sokkal inkább az, vajon képes lehet-e olyat alkotni, amit a természet befogadna, önnön szerves részéül ismerne el. Vágyakozva mesélte, örömest választana a véletlenül útjába kerülő fadarabok közül néhányat, hogy azokat a maga festői világára kissé áthangolva, színükben, formájukban kiegészítve visszacsempéssze az erdőbe, és évek múltán konstatálhassa, milyen változások árulkodnak ,pisszaidomulásukról”. A gondolat játékosnak tetszett; ma mégis föl-föl villan bennem a remény: a Farkaserdőt járva hátha egyszer ráakadnék egy ilyen áttervezett object trouvée-ra, rafinált scholz-i talált tárgyra. Egyre inkább hiszem: létezhetnek. Mindenesetre, képei léteznek, galériák, lakások falain megtalálhatók. Az érdeklődő külvilág, amely - sajnos - már utókor, ezekből a művekből ismerheti munkásságát; mi, a szűkebb baráti kör, egyáltalán azok, akik ismerték hétköznapjait (egyébként kizárólag hétköznapjai voltak, mivel szakadatlanul dolgozott), megpillanthatjuk akár a kis falu, Zsennye rendre alakuló mitológiá* Elhangzott 2003. szeptember 11-én a Szombathelyi Képtárban 927
