Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "A költészet bomlasztó ereje nélkül mi a valóság?"

sokkal, erőteljesen vad, olykor blaszfémikus kifejezésekkel telítődnek (mint pl. az Ad altare című, az ABC betűire kreált 30-darabos ciklusban). ,A mondanivaló kimenőt kapott” - sugallják szuggesztív monotóniával írógépeit, egymást keresztül-kasul átszövő szövegvariációi (Kilenc 4-es; Ismételek, mint egy fénymásológép). Ekkor tűnnek fel első térkép-alakzatba szedett montázsai, kanyargós betűutcákkal, szó-bokraikkal, betűpiramisokból, szójátékokból, gyűrt papírformákra tetszőlegesen szétszórt szintagmákból összeállított különös szövegkreációi (Az örök jégszekrény partján medencecsont hallgat; Fedőlapok; Érintetlen az emlékezet; Ide nem kell József Attila-idézet; Lihérc stb.). A verbális és a képzőművészeti effektusok összjátékával egyszerre „bombázza” a befogadói érzékelést, különféle betűtípusok, ábrák, tárgyi alakzatok stb. beépítésével fokozza a vizuális szuggesztiót (a Műszerek, órák, jelzőkészülékek című ciklus például valóságos szöveg-szigetekből építkezik, ábrákkal, köznapi szerkezetekkel kollázsszerűen feldúsítva). A Kassák és Ezra Pound emlékének szentelt Feketéző emlék, valamint a Szentkuthy Miklósnak ajánlott Két nagy ellipszis jobbra és balra jelzik a versszerűség fellazításának útját a betű-kollázsok jelentésrétegeinek kitágításával, valamint az értelmezési lehetőségek megsokszorozódásával.

A mind merészebb formakísérletek eredményeinek tanulságával Papp Tibor a magyar irodalomban elsőként ismeri fel a nagy lehetőséget: .Programozással a semmiből összefüggő szövegeket, vonalakat, betűket, mozgást lehet varázsolni a képernyőre (amint azt a Generált versek és logomandalák című kötetének ajánlásában írja - C.E.T. Belvárosi Kiadó, Bp. 2001). Első számítógépen generált vizuális munkáját 1985 júniusában mutatta be a párizsi Pompidou Központban, ennek magyar nyelvű változatát (Vendégszövegek számítógépen 1) pedig a kalocsai Magyar Műhely Találkozón ugyanez év augusztusában. Majd 1989-ben a Párizsban induló alire című elektronikus folyóiratnak - amely csak számítógépen generált műveket közöl - ő lesz egyik szerkesztője (mindmáig az).

Kísérletező kedve végül is egy virtuális szövegvilág megteremtésére inspirálja, s a számítógép segítségével új műfajvariációt hoz létre: a komputeren kreált, állandó verstesttel nem rendelkező, sokbillió megvalósulás lehetőségét magában hordozó konstrukciót (Disztichon Alfa, 1994).

Bohár András Papp Tiborról írt kismonográfiájában (P.T. - MTA Irodalomtudományi Intézet 2002) e kötet kapcsán ,líratörténeti fordulópont”-ról beszél, hiszen egy hagyományos poétikai struktúra értelmeződik itt át, melyben a statikus formák folyamatos egymásba kapcsolódása sajátos poétikai sugallatokat hordoz. A struktúrára épülő - potenciálisan mintegy 16 billió - szövegváltozatnak csak töredéke realizálódhat a befogadóban, aki a percepció során maga is a teremtő aktus részesévé válik. A műegészt jelen esetben az ösz- szes disztichon virtuális valósága képezi, de mivel azt teljességében senki nem ismerheti meg (sokszáz élethossz sem lenne elegendő hozzá!), megváltozik a szerző-mű-befogadó kommunikációs viszonya: az „üzenet” maradéktalanul soha nem juthat el a „címzett”-hez! Épp ezért befogadói elvárásainknak is alaposan meg kell változnia ahhoz, hogy ezt a műfajvariánst elfogadni-értelmez- ni-élvezni tudjuk (a miniművek hangneme az erotikustól a majdnem-pornog- ráfig, a „kis magyar abszurd”-tól a politikai kabaré stílhatásáig ível).

Az efféle műalkotásokhoz sokkal inkább a „homo ludens” (Huizinga) kí922