Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Vida Ognjenović: Gyermekláncfű
VIDA OGNJENOVIC Gyermekláncfű 1952 tavaszán a népes gyerekhadból - pedig tizenhárom éves-forma süvöl- vények is akadtak közöttük — halvány fogalma sem volt senkinek, mit jelent az, hogy vegetáriánus, patofóbiás vagy egocentrikus, márpedig a felnőttek mind a három titokzatos jelentésű szót rendszeresen használták Géll tanár úr nevével kapcsolatban, s emiatt a gyerekek ó't magát is rejtélyes, sötét alaknak tartották. Ez a gyereksereg mindennap széltében-hosszában megtárgyalta a világ csudálatosnál csudálatosabb dolgait, közöttük ó't is, és a kialakult általános vélemény szerint ez az ember meg volt babonázva, el volt átkozva, és ami a gyerekeket illeti, kész életveszély volt. Mindenki félt tőle. Ezt egyedül azok nem vallották be egészen, akik merték kézzel megfogni az egeret, vagy pedig gyufaskatulyában svábbogarat tartottak a zsebükben. De hát hiába, félelmüket úgy sem lehetett véka alá rejteni. Géll tanár urat szerbül Dóidénak, magyarul Györgynek, németül Georg- nak hívták. A ruszinok azt mondták, hogy Gregor, a szlovákok ugyanezt lá- gyabban ejtették, úgy, hogy Gzsegozs, az egyik nagydiáktól pedig megbízhatóan úgy értesültek, hogy Madame Stanivuk franciatanárnő egy alkalommal, nyilvánosan, Zsorzsnak szólította őt. A városban név szerint és foglalkozás szerint úgyszólván mindenki ismerte, de személyével kapcsolatban minden más, akárcsak a gyerekek körében, csupán találgatás, merő koholmány vagy mendemonda tárgya lehetett. Egy szép, tágas házban lakott, egymaga. A kovácsoltvas kapu leginkább zárva volt. Beszélték, hogy felesége a háború alatt patkánymarásba halt bele egy éjszaka, a pincében, ahol valamelyik katonaság elől kerestek menedéket. Mások azt mondják, nem, hanem a szíve vitte el. Amikor meglátta az undorító állatot, ahogy feléje közeledik, menten megszakadt a szíve. A gyerekek számára ez utóbbi változat volt érthetőbb. Közülük sokan úgy gondolták, hogy maguk is hasonlóan végeznék, ha jönne az a patkány - méghozzá töksötétben. Géll tanár úr vegytant tanított a gimnáziumban. Otthon pedig, elegánsan berendezett szobájában, magánórákat adott a diákoknak fizikából, matematikából, német és latin nyelvből, de sohasem vegytanból. Azt tartotta, égbekiáltó erkölcstelenség volna az iskolában előbb bezúgatni a nebulókat, hogy azután otthon, pénzért készítse fel őket, hogy javítsanak. Ezeket tehát az iskolában gyötörte meg amúgy előírásosan. Pótórákat és gyakorlatokat tartott nekik. Bonyolult kísérleteket végzett előttük. Rendszeresen ismételtette az anyagot, és feleltetett. Ők viszont ahelyett, hogy hálásak lettek volna neki, isten verésnek tartották. A többi tárgyból összesen nem készültek annyit, mint vegytanból. Gébnél, bizony, nem volt könnyű jó osztályzatot szerezni, ellenben 896
