Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Széles Klára: Dal? Ima?

költőiség születésének pillanatait. Akárcsak másutt a felismerés (megvilágosodás?) mozzanata ebben rokon: hátamat nekifeszítve a rácsnak / nézek csak fölfelé: / hajnal napemelkedés.17 Ebben a fajta lírikusi szférában vélem nemvéletlennek, hogy a görcsös megmeredt kopasz gyökerek égnek kapaszkodnak, vagy hogy Tosca szárnyaival alázuhan és fólrepül stb.18 S ebben az egyedi összefüggésrendben válik sokatmondóvá a jellegzetes, nagybetűs, kevés szavú, cím nélküli, központozás nélküli lírai darabok - dalok? imák? - sora. Például:

Vonz

Röpít

Hullámzik

Dohog

Avagy:

szűm

szemem

szám

szóm

szólj

szállj

röpülj

szüless meg19

Költői szándékot látok abban is, hogy a legutóbb idézett lírai darabnál szerepel csak „cím”, de az is inkább „kvázi-cím” (nyomdai kivitelében is), tekinthető mottónak is például, hiszen idézet, József Attila-utalás, önkényesen: szellem, szerelem, ,p szellem és a szerelem” helyett. Ugyanakkor a két fogalom ismét csak a felvetett „műfaji” alternatívára, illetve egybeolvadásra is mutat: a szellem/lélek, illetve az érzések szárnyalására: fohász és/vagy szerelmi dal összefonódására.

Az összefonódás (vagy inkább annak is nevezhető) egyik fontos mozzanata a Parcz Ferencnél egyedi jelentőséget, helyet, szerepet kapó szó. Jó a szóban megfogózni - hallhatjuk már a pályakezdő fiatalember korai verseinek egy igen jellemző darabjában.20 A kijelentés (szó szerint) megismétlődik az első szakasz végén. S a rövid, dalszerű vers egésze; maga a ciklus, a ciklus címe,21 életműbeli helye, s az egész Nagy Lászlónak ajánlása — mind jogosan következtethet a szó mélyebb, átvitt értelmeire.

Elsőként a köznapi fordulatként is ismert ,jó szó”-ra, a „szó”-val adható, kapható erőre. A szóra, amely segíthet az életében, kedvében megingott, talaját vesztett embernek testileg-lelkileg lábát megvetnie. A jó szóban megfogózás támaszték, gyökér, meglelt erőforrás, ihlet stb. egyaránt lehet. Ahogy ezt a háromszor négysoros, csupa infinitívuszra épülő és végződő vers más helyei jelzik: a hangok közé lopózni, titkos zenéket dobogni. Amit mond, helyben valóra is váltja, amikor a szót, a szerepeltetett szavakat versforma-alakító súllyal ismétli. (Minden első sor visszatér a strófák negyedik soraként, nyomatékot nyerve, egyben „titkot” sugallva.) Az is fontos, hogy éppen a titok /titkon, titkos szavak háromszor, sorkezdőként fordulnak elő. Ráadásul a három szakasz középsőjében, mintegy a dal belsejébe rejtve: titkon hosszút hallgatózni / tit561