Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Műmelléklet
Józsa Bálint Amikor Józsa Bálint 1961-ben szobrászdiplomát szerez az Iparművészeti Főiskolán, mégcsak öt esztendővel vagyunk a forradalom után, és az egész magyar közélet, szellemi élet rendkívül bonyolult helyzetben van. Az addig is erősen ideologikus hatalom ugyan belátta, hogy szelepeket kell beépítenie a rendszerbe, ha kerülni akarja az újabb súlyos konfliktusokat, ugyanakkor az is nyilvánvaló számára, hogy ez nem vezethet el az ellenséges ideológiák térnyeréséhez; magyarán a gyöplőt nem hajíthatja a lovak közé. Lassacskán információk kezdenek beszivárogni a nyugati művészetről, némiképpen a lemaradások, a XX. századi avantgárd eredmények is megjelennek a legkülönbözőbb fórumokon, a velük párhuzamosan született magyar munkákról is sugdosnak már egynémely források, ugyanakkor a hivatalos kulturális politika elhatárolódó kritikával illeti ezeket, kártékonynak, föllazítónak bélyegzi. Mondhatni: politikai komiszárok fölügyelik a különböző művészeti terepeket, az idegen, a szocialista realizmus eszméjének ellentmondó próbálkozásokat, ha létezik egyáltalán őrült próbálkozó, gondosan távoltartják. Az ideológiában nincs békés egymás mellett élés - hangoztatja a párt kulturális politikája, a permanens harc sztálini eszméje túlélte a sztálinizmust. Visszatérve Józsa Bálint eddigi életművére kijelenthetjük, létrejöttek azok a főművek, amelyek jelzik az életmű legjelesebb állomásait, egyúttal részint összefoglalói a megelőző eredményeknek, részint pedig a továbblépés biztosítékai. Magától értetődik, hogy nem eshetett szó mégcsak az életmű minden jeles darabjáról sem, nem is szólva a kitűnő „melléktermékekről”, grafikáiról. Reményeink szerint azonban kirajzolódott egy fokról fokra tudatosan és szorgalmasan épülő művészpálya, amely tulajdonosának helyet követel a modern magyar szobrászat élvonalában. Fábián László
