Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
emberek közti kapcsolat érdekli, maga a közösség, mely közösségi érdekek az egyéni érdekek fölé emelkednek, amennyiben ezen egyéni érdekek a közösség harmonikus működését segítik elő. Nymannak e közösségben betöltött szerepe sokrétű. Sokaknak lelki támaszt jelent, olyan közeli kívülállót, akinek e külső nézőpontja e közösség életétől független, ebből a szempontból objektívebb rálátást biztosít a személyes problémákra. Műveltsége, iskolázottsága — ami életvitele miatt nem mindenben felel meg e foglalkozás támasztotta követelményeknek - és nem utolsósorban élettapasztalata, a vándor életmód során szerzett tájékozottsága alkalmassá teszi e paraszti közegben uralkodó tudatlanság enyhítésére, gondolok itt például az írástudatlan nagygazdalány helyetti levélírásra, vagy a hamvasztás fogalmának megvilágítására stb. Megfigyelhető, hogy erkölcsi kérdésekben is irányadó Nyman véleménye, hisz ő figyelmezteti a gyermeket váró Annastiinát a házasság előtti szex erkölcstelenségére, illetve sürgeti a házasságot, hogy e kapcsolatnak hivatalos, a társadalmi normának megfelelő kereteket adjon. A tiszteletes mindemellett a fizikai bajoknak, betegségeknek is orvoslója, mint ahogy a ház körüli munkákban is jó szolgálatokat tesz. Tehát a léleknek és a testnek egyaránt gyógyítója ő, miközben végig szem előtt tartja e közösség érdekeit, ügyel arra, hogy a meglévő harmonikus egyensúly ne sérüljön. Megfigyelhető, hogy eközben igyekszik pártatlan maradni. Pártatlansága a falusiak szempontjából abból a tényből is fakad, hogy Nyman nem állandó lakó itt, tehát bizonyos szempontból kívülálló, akinek minden felelősség nélkül el lehet mondani mindent. O épp ezért szabadon értékelheti a történteket a saját megítélése szerint, nem szükséges az emberek közti kapcsolatot mérlegelnie a véleményalkotásnál. Az említett egyensúly érdekében természetesen az egyéni boldogságra is nagy hangsúlyt fektet. Az egyes ember nyugalmának fontosságát, illetve Nyman mindenek fölötti segítőkészségét bizonyítja, amikor az alvás közben gyermekét megfojtó Lienának megbékélést ad az Istennel kapcsolatos kisebb füllentés árán: jfikkor Nyman azt találta ki, és meggyőzően el is mondta Lienának, hogy az Úristen megjelent néki álmában, és így szólt: »Menj, és kereszteld meg a temetőben a Liena kereszteletlen gyermekének sírhalmát, így majd megnyugszik!»”15 (kiemelés tőlem - PA.) Miliő Nyman látogatása során mutatkozik meg az a savói paraszti közösség, miliő, melynek bemutatása a regény egyik fő célja. Ez az életforma elsősorban a tisz- teletes kezdeményezte dialógusok, illetve a mindennapi teendők során tárul föl. Megfigyelhető, hogy Nyman a legtöbb esetben ezen eseményeknek sokkal inkább szemlélője, mint aktív résztvevője. A dialógusokat az ő érdeklődése indítja, ám utána személye meghúzódik a háttérben, csak e párbeszéd fenntartása érdekében lép elő újra. E szemlélődés során főképp az ő, illetőleg az elbeszélő fókusza érvényesül. Ez a visszahúzódó, szemlélődő magatartás a mozgásban is megnyilvánul, amennyiben az esetek többségében nem Nyman mozog, hanem a többi szereplő jön az ő közelébe, s így kezdődik a beszélgetés, ami által feltárulnak az emberi sorsok, jellemek, illetve ezeken keresztül egy 811
