Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
szemben igénytelen, de az élet minden egyes emberre vonatkozó mindennapi kötelességeit, kötöttségeit nem veszi tudomásul. Ezt jól mutatja a pénzhez való viszonya: tisztában van a pénz értékével, de nem tulajdonít neki jelen- tó'séget a saját életében, hiszen az elbeszélő tanúsága szerint: Jde hát mit is csinált volna Nyman ezzel a pénzzel? Még megszerezte azt, amire szüksége volt. Most se volt egy fillérje sem, és boldog volt."6 A természet egy piciny részeként értelmezi magát, mely természet törvényei majd az ő sorsát is irányítják. Önmagával szembeni felszínessége nem jelenti a saját sorsán, illetve magán a léten való gondolkodás hiányát, ám filozófiájához a saját életének megoldhatatlan kérdései elől való ösztönös menekülés társul. Mondhatjuk azt is, hogy a világ hétköznapi anyagisága nem lényegi számára, sokkal jobban érdekli a dolgok szellemi meghatározottsága az élet egészét tekintve. AXX. századi népábrázoló regényekből jól ismert gondolkodó, filozofáló hős ő, akit sajátos életvitele, illetve ezzel párosuló életfelfogása Gorkij csavargóival, a természethez való viszonya pedig Knut Hamsun hőseivel rokonit.7 Gorkijhoz hasonlóan Jotuniról is elmondható, hogy elsősorban maga az ember, illetőleg különféle emberi sorsok érdeklik, hogy ezen sorsokból feltáruljon egy életforma jelen esetben a paraszti rétegé. Egyezést találunk abban is, hogy e csavargók identifikációjában egyfajta kritikai attitűd is érvényesül, mely kritika Jotuni írásai esetében sokkal inkább az egyes ember gyengeségeit, mint a társadalmat érinti. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy a Hétköznapok ban a népábrázoló regények esetében megszokott társadalomkritika közvetlenül nem érvényesül, mivel itt a kérdés az életforma milyensége, nem pedig kialakulásának okai felé irányul. Mind Gorkij, mind Jotuni csavargóira igaz, hogy emberi gyengeségeik ellenére értékes emberek, amit az elbeszélő is elismer. Jelen elbeszélés esetében a személyiség ezen értéktelítettsége teszi lehetővé, hogy Nyman e közösség szellemi vezetője, pásztora lehessen. Gorkij egyes hőseihez hasonlóan (pl. Konovalov) Nyman is magában keresi balsorsának okát, de nem elég erős ahhoz, hogy az ebből kivezető utat is megtalálja. Sorsának elhibázottságát érintő visszatérő nagy kérdései időről időre elgondolkoztatják, nyugtalanítják, de valamiféle ösztönös, saját magát védő mechanizmus segítségével mindig átlendül ezeken, s a kérdést nyitva hagyva folytatja tovább a megszokott életét. Szereti, tiszteli és szánja az embereket, sőt a természetet is, amelyben az otthonát véli megtalálni. Az Éjjeli menedékhely Lukájához hasonlóan Nyman sem egyszerű csavargó, sokkal inkább vándor, zarándok, aki életét a másoknak való segítségnyújtásnak szenteli. Életének ritmusát a vándorlás szabja meg: ahogy a vándor megy, elfárad, megpihen, majd továbbindul, úgy éli Nyman is az életét.8 Knut Hamsun Jotuni művészetére tett hatása elsősorban a realista közelítésmód átértékelésében keresendő, amennyiben Jotuni ezen műve is szakítani látszik az 1880-as évek realizmusának a tipikus meghatározására törekvő ábrázolásmódjával, s Jotuni inkább követi Hamsun prózájának a lélekábrázolás felé mutató vonalát. Megkell azonban jegyeznünk, hogy a lélekábrázolás jelen regény esetében nem mélyreható, helyesebben tesszük, ha úgy fogalmazunk, hogy a lelki folyamatok bemutatása, elemzése helyett az elbeszélő az egyes emberi sorsok megrajzolására törekszik. Rokonságot láthatunk Hamsun regényeivel az írás természetfelfogását tekintve is, amennyiben Nyman természethez való viszonya a panteista természetfelfogással állítható párhuzamba.9 808
