Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Sághy Miklós: A metafora szerepe a nyelvészetben

22 Di Pietro Labov szociolingvisztikai kutatásait idézi példaként, hogy bemutassa, a nyelvi változások megmagyarázásának kísérlete (mivel Labovnak nem sikerült megjósolni a bekövetkező változásokat) miképpen rekedhet meg a leírás szintjén, (i.m. 495.)

23 Kiefer Ferenc: Jelentéselmélet. Corvina, Budapest (évszám nélkül). 43.

24 „Society is a sea”

25 Kiefer Ferenc: A nyelvtudomány néhány tudományelméleti-módszertani kérdése II. Tert- tium non da túr 2 (1986). 30.

26 „the meaning of a sentence is absolutely context free” (i.m. 118.)

27 Látható, hogy Searle kiinduló hipotézise és végkövetkeztetése közt inkonzisztencia, vagyis össze nem egyeztethetőség van, melyre maga a szerző hívja fel a figyelmet, (i.m. 133)

28 Rumelhart, David E.: Some problem with the notion of the literal meaning. In: Metaphor and thought. Cambridge Universiy Press, Cambridge, 1992. 71-83.

29 A hallgató pedig természetesen ugyancsak egy feltételezéshalmaz viszonylatában értelmezi azt.

30 Di Pietro, Robert J.: A metafora szerepe a nyelvészetben. In: Helikon. 1990/4. 495.

31 i.m. 74.

32 Rumelhart Cohen ez irányú kutatásainak kudarcát hozza példaként, mikor ezen alternatíva lehetetlensége mellett érvel. (vö. i.m. 74.)

33 Rumelhart úgy véli, hogy a metafora és a szó szerinti megértése során ugyanazt a mozzanatot hajtjuk végre: egy, már átélt szituáció komponenseinek összességét, ún. szituációs sémát rendelünk az adott nyelvi kifejezéshez, mely sémák a megértéshez szükséges információkat tartalmazzák. A különbség metafora és szó szerinti megértése közt - véleménye szerint - abban áll, hogy az előbbi esetben nem teljes, míg az utóbbi esetben teljes szituációt rendelünk az adott nyelvi kifejezéshez, (i.m. 81-82)

34 Searle a metafora-megértésnek ezt a fázisát a mondatjelentés (sentence meaning) és megnyilatkozás-jelentés (utterance meaning) fogalmakkal írja le, ahol is az előbbihez a kontextustól (relatíve) független szó szerinti jelentéseket, míg az utóbbihoz a kikövetkeztetett kommunikációs jelentéseket rendelhetjük hozzá. (i.m. 105)

35 i.m. 105.

36 i.m. 107.

37 Kérdéses persze, hogy lezárható-e egyáltalán egy ilyen lista, illetve ha igen, akkor menynyire válik az összes lehetőség felsorolása következtében bonyolulttá, és átláthatatlanná a rendszer.

38 Pl. „Be tudnád csukni az ablakot?” E nyelvi kifejezéssel közvetlenül egy fizikai képességre kérdezünk rá, ugyanakkor közvetetten azt a kérésünket kommunikáljuk, hogy „Kérlek, csukd be az ablakot!”. A hallgató feladata pedig az előbbi kifejezés hallatán az utóbbi jelentésének a kikövetkeztetése.

39 Vannak olyan elképzelések, melyek a metafora kizárólagos ismérvének tartják a szó szerinti szintjén jelentkező szemantikai „zavart”, mert például az irónia aktusánál ilyen nyilvánvaló szemantikai „zavarral” nem számolhatunk. Ezt az elképzelést kérdőjelezték meg többen, elsősorban az ún. többértelmű metaforák alapján. Például: „Egy csúszós jéghegy csúcsára másztunk fel” - mondja az amerikai elnök. E kijelentés szó szerint értelmezhető, anélkül, hogy szemantikai „zavart” észlelnénk. A beszéd szituációja (elnöki beszéd a Fehér Házban, sehol egy hegycsúcs) azonban a megnyilatkozás metaforikus értelmét helyezi előtérbe. Azaz: a szemantikai ..zavar’' nem lehet a metafora-értelmezés szükségességének kizárólagos jelölője, egyéb, nyelven kívüli információkra is szükségünk lehet, akárcsak az irónia vagy más közvetett (indirekt) beszédaktusok kapcsán.

40 i.m. 112.

41 Természetesen a nyilvánvaló hamisság is csak az adott megnyilatkozás és kontextus konfliktusában ismerhető fel.

42 A metafora-megértés második szintje, vagyis a lehetséges jelentések elősorolása, bár elsősorban a metaforát alkotó szavak interakciójának, vagyis azok „belső ügyének” tekinthető, és ilyen értelemben függetlennek a közvetlen nyelvi kontextustól, valójában - a fentebb már vázolt jelentés-relativizmus miatt - a tágabb kontextus (vö. Searle feltételezéshalmaz terminusa) szerepét nem lehet ezen a szinten figyelmen kívül hagyni.

43 Ennek ellenpéldáját ld. Rumelhartnál, aki csupán egyetlen lépésben, a szituációs séma rekonstruálásában látta a metafora interpretálásának lényegét.

788