Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Sághy Miklós: A metafora szerepe a nyelvészetben
- a morrisi meghatározás szerint - az a vizsgálati mód, melynek tárgya a jeleknek használóihoz (a beszélőkhöz) való viszonya. Az ide sorolható elméletek többlépcsős modelleket hoznak létre, és - mint arra már az ún. klasszikus metafora-elméletek kapcsán utaltam - alapvetésük szerint, a szó szerinti szintjén megjelenő - elsősorban szemantikai - „zavar” sarkallja a megértőt arra, hogy kikövetkeztesse az adott nyelvi kifejezés közvetett, metaforikus stb. jelentését. Ilyen többlépcsős modellnek tekinthető pl. Searle metafora-megértésre vonatkozó elképzelése, mely szerint a következő lépéseket kell elkülöníteni a metafora megértése során: 1) a szó szerinti értelmezése alapján eldönti a hallgató, hogy szükséges-e a megnyilatkozás metaforikus értelmét keresnie, vagy nem,34 2) miután eldöntötte, hogy metaforával van dolga, meghatározott elvek alapján lehetséges értelmeket keres a metaforikus megnyilatkozáshoz, és 3) a lehetséges értelmek skáláját konvencionális, azaz megegyezésen alapuló szabályszerűségek alapján tovább szűkíti, míg rá nem lel arra, melyet a beszélő szándékaként feltételez.35 Searle a metafora-megértés vizsgálata során azokra a következtetési mechanizmusokra helyezi a hangsúlyt, melyek modelljében a második és harmadik lépésben érhetők tetten. Úgy véli, hogy a lehetséges metaforikus jelentések kikövetkeztetésére (második lépésben) véges számú elv áll a rendelkezésünkre. Példaként vegyük szemügyre az általa elemzett első következtetési elvet: Egy P fogalmat R fogalommal definiálunk úgy, hogy R Jogalom P-nek egy karakterisztikus, kiugró jellemvonását határozza meg. Az iménti elv többek közt az alábbi metaforára alkalmazható: (4) János óriás. Az óriás (R) szó János (P) egy feltűnő jellemvonását, mégpedig feltehetőleg hatalmas testméretét jelöli. Searle további nyolc elvet sorol fel, melyet a metafora-megértés során alkalmazunk, hangsúlyozva, hogy ezzel még nem adta meg a lehetséges következtetési elvek teljes skáláját.37 Vegyük észre, hogy az imént bemutatott elv csupán azt jellemzi, írja le, hogy milyen típusú szavak kapcsolódnak össze az ebbe a csoportba tartozó metaforában, és azt már nem magyarázza, hogy milyen szemantikai interakció megy végbe a két fogalom közt. Azt például a fenti elv nem tudja megjósolni, hogy az óriás szó testmagasságot, hatalmas izomzatot, hájhurkákat stb. jelöl-e. Természetesen ennek a pontosításához a kontextus kiterjesztésére volna szükség, melyet az elméleti általánosítás lehetőség szerint korlátozni igyekszik. Feltételezhetjük, Searle elsősorban a kommunikációt vezérlő elvekre kíváncsi, és nem a metaforákat érintő szemantikai változások érdeklik. Ennek azonban az lesz az eredménye, hogy a kikövetkeztetett jelentések rendszerében a metafora több szempontból is egybemosódhat más, a metaforához hasonló, „rejtett” jelentéssel rendelkező, közvetett beszédaktusokkal. Az állítás indoklásához vegyük újra szemügyre a metafora-megértés lépéseit! Először is a hallgató a szó szerinti interpretálása során észleli, hogy az adott nyelvi kifejezés esetében többlet jelentés kikövetkeztetésére van szükség. A kikövetkeztethető jelentést hordozhatja például más közvetett (indirekt) beszédaktus38, ironikus megnyilatkozás vagy metaforikus kijelentés. Az 784
