Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Osztroluczky Sarolta: Név és metafora

27 GADAMER, Hans-Georg: Hermeneutika. In: Filozófiai hermeneutika. Szöveggyűjtemény. Szerk. NYÍRI Tamás. Bp. 1990. 11. (kiem. - O.S.)

28 „A mitológia [...] szüzséképzésének alapvető' törvénye az, hogy a szereplő nevében - s következésképpen, metaforikus lényegiségében - kifejezett jelentés cselekvéssé válva bontakozik ki, amely motívumot alkot; a hős csak azt teszi, amit ő maga szemantikailag jelent." FREJDEN- BERG, Olga: Motívumok. Helikon, 1999/1-2. 57.

29 PALMER, Richard E. i.m. 71.

30 Jnnentó'l most Anyus elmagyarázza. Na de kinek és miért és hogyan? Mert mondjuk ha magamat veszem, én szintén értetlen tanúja maradok így is!” (240., kiem. - O.S.)

31 „A szüzsé - a metaforák szóbeli cselekvéssé kibontott rendszere; a lényeg éppen abban van, hogy ezek a metaforák az eredeti kép átnevezéseinek rendszerét képezik. Amennyiben a képet kibontják, vagy szóban kifejezik, ezzel egyúttal egy meghatározott interpretációnak vetik alá; a kifejezés formába foglalást, átadást, transzkripciót jelent, következésképpen már bizonyos másként mondást is.” FREJDENBERG, Olga: i.m. 56. (kiem. - O.S.)

32 HEIDEGGER, Martin: Lét és idő'. Bp. Gondolat, 1989. 289-294.

33 I.m. 388.

34 I.m. 343.

35 Hiszen J. ••] megértésről és interpretálásról nem csupán [...] az írásban rögzített életmegnyilvánulásoknál van szó, hanem azok az emberek egymáshoz és a világhoz fűződő általános viszonyát érintik. Ez még az olyan szószármazékokban is kifejeződik, mint pl. a »megértés« szó. A [...] megértés azt is jelenti, hogy »megértéssel lenni valami iránt«. Ekképp a megértés képessége az ember alapvető adottsága, amely a másokkal való együttélését hordozza és a nyelv, valamint az egymással folytatott beszélgetés útján megy végbe elsősorban.” GADAMER, Hans-Georg: Szöveg és interpretáció. In: Szöveg és interpretáció. Szerk. BACSÓ Béla. Bp. Cserépfalvi é.n. 17.

36 LADÓ János: Magyar utónévkönyv. Bp. Kulturtrade, 1996. 188.

37 A regény elején Misu maga emeli ki anyja másik - az asszony által nem használt - keresztnevét egy lábjegyzetben: Jíromnyice az Gyertya Szentelő Mária Nap. És úgy névnapja, hogy Osztatni Andrásáé Palkovits Mária Jadviga.” (9., kiem. - O.S.)

38 Erről részletesen ld.: HERÉNYI Károly: Hermész, a lélekvezető. Bp. Európa, 1984. 10-14.

39 HEIDEGGER, Martin: „..költőien lakozik az ember..." In: Uő: „...Költőien lakozik az ember..." Válogatott írások. Bp.-Szeged, T-Twins-Pompeji, 1994. 208.

40 I.m. 194.

41 A „beszélgetés”, amely Ondris és Jadviga feljegyzéseinek szövedékeként realizálódik a regényben, „életükben” nemigen valósulhatott meg: a kommunikációs gátakat, melyeket főleg Jadviga állított kettőjük közé, Ondris képtelen volt lerombolni. Már házasságuk kezdetén is jellemző, hogy nyelvi úton nem tudják rendezni problémáikat. Ilyenkor napokig nem beszélnek, Ondris pedig beszélgetőtárs híján magának (naplójának) teszi fel kérdéseit: JJellemhez támasztva írlak. Emlékszel rá magadból, hogy »szerelmi imazsámoly a nő«? Ráereszkedem hát, már-már hason fekszem. Tegyelek le? Őneki beszéljek inkább? Hogy ne terajtad keresztül folyamodjak...? De hadd legyen az ima és a kérdés néma! Nincsenek helyénvaló szavaim, az én bűnöm ez is.” (371)

42 Iíivételként Balassa Péter recenzióját kell megemlítenünk: ,/l »párna« [az a] legrejtettebb hely, ahol mindannyian, így vagy úgy, összegyülekezünk és szétválunk, s ami »valójában« írás.” BALASSA Péter: Osztatni, beleíródni. Élet és Irodalom 1997. június 20. 15. (kiem. - O.S.)

43 KOVÁCS Árpád: A költői beszédmód diszkurzív elmélete, i.m. 47.

44 ,A szüzsé hatalmas erejű eszköz az élet megértéséhez. Az ember csak az elbeszélő formák keletkezése nyomán tanulta meg, miben is áll a valóság szüzsés aspektusa; azaz miként kell felbontani az események tagolatlan folyamát diszkrét egységekre, s azokat valamiféle jelentéssel összekapcsolni (szemantikailag értelmezni).” LOTMAN, Jurij: A szüzsé eredete tipológiai aspektusból. In: Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai. Szerk. KOVÁCS Árpád-V. GILBERT Edit. Pécs, 1994. 115.

45 KOVÁCS Árpád: A gogoli szövegmű (,A köpönyeg" - írva és olvasva), i.m. 263.

46 Egy-egy metafora szemantikai köre az értelmezés során számos jelentéssel gazdagodhat, és ez azt is jelenti, hogy minden egyes előfordulása magába foglalja a szókép összes addigi jelentését. A metafora mint értelmezett jel ezért jelen tésgeneráló erővel is bír.

47 „Olvasva ezt már majdnem megmondtam Anyusnak: Csak nehogy az arcába legyen ez a vánkos Apusnak szorítva! Megfullasztva őt csupa szerétéiből. Ha inkább tett volna többet, amikor lehetett, hogy Apusnak legyen jó! Nem így csak utólag vissza Írogatva! Ami már mit ér?! Főleg ha nem őszinteség fenyegeti Anyus beírását." (306., kiem. - O.S.)

713