Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Osztroluczky Sarolta: Név és metafora

forikus jelentéskörét bővíti. Azt is tisztáztuk, hogy a párna szó belső formája a toll képzetét őrzi, amelynek másodlagos jelentése ’írószerszám, íróeszköz’. Vagyis a szövegben létesülő metaforikus értelemkonstrukciók felől újraolvasva a címet (Jadviga párnája), amely a regény folyamán szókapcsolatból szöveggé bomlik ki, a következőképpen interpretálhatjuk azt: ,JEmelem a tollat”, vagyis Jrni kezdek”, fokról fokra Jróuá válók”.

Misu naplóírással kapcsolatos elhatározása: ,JDe majd nem »idegen toliakkal«, hanem saját tollforgatásommal én is megtöltöm ezt a Naplót.” - összhangban van azzal a késztetéssel, hogy a megértésben is egészlegességre, teljes tudásra törekszik. Az írás idején is elő-előveszi szülei szövegét, hogy „beszélgetésbe” bocsátkozzék velük, hogy kérdéseket tegyen fel nekik, s hogy ezáltal újabb felismerésekre jusson. Magánélet és valós beszélgetések híján ugyanis a napló marad számára az egyedüli nyelvi közeg, amely önértelmezésének útján előbbre viheti, s amely egyúttal minden újraolvasáskor új és újabb értelmezési lehetőségeket tár fel, mintegy szubjektumként „viselkedik”. Ezért is lehetséges az, hogy a hatvanhét éves „aggszűz bácsika” Misu majd ötven év elteltével sem teszi félre a naplót, sőt ekkorra már bizalmatlanná válik minden egyéb kommunikációs partner iránt.48 Társként, beszédpartnerként ismeri fel a szöveget, s egyúttal annak jelentőségét, hogy a „beszólás a világ- ban-benne-lét érthetőségének »jelentéses« tagolása. Az együttlét hozzátartozik a világban-benne-léthez, amely valamiképpen mindig gondoskodó egymás- sallét is.”49 Misu is „gondoskodik” a szövegről (ami az ő esetében azonos a Másikkal), amennyiben gondosan újrafűzi, szerkeszti és kiegészíti azt. A napló befejezését meghiúsító halála bebizonyítja, hogy „A döntő nem az, hogy kilépjünk a körből, hanem hogy megfelelően lépjünk bele.”50 Vagyis hogy a mind tökéletesebb szöveg- és létmegértés nem a napló végigírásával, egésszé tételével valósítható meg, hanem annak folyamatos újraolvasásával, nyelvének - értelmező odafordulás általi - állandó „szórabírásával”.

JEGYZETEK

1 ,f...l megítélésem szerint Závada részben nem tudja, részben, mivel nagyon tudatos író, nem is akarja uralni a családregényformát. Jelentős formai-nyelvi módosításokkal kísérli meg újraírni azt, s ezen a téren komoly írói eredményeket ér el.” ANGYALOSI Gergely: Egy regény- forma hattyúdala. Holmi 1998/6. 873.

2 „A regény izgalmasságának egyik forrása, a feszültség szinten tartója az, hogy [...] a folyamatos (de a fejezeteken belül egymást váltó, egymásnak »feleltetett« gyónások, bár mindig az éppen beszélőt jelenítik meg, igencsak eltérően reflektálnak a korábbi szövegekben megjelenített időszakokra. [...] Az olvasónak egy folyamatos elbeszélést kell rekonstruálnia az író rafinált intenciói szerint (nem zárható ki az sem, hogy olykor annak ellenére) az egymást ke- resztbe-kasul átíró szövegfragmentumokból. ALEXA Károly: Magyar táj tót ecsettel. Kortárs 1998/3. 111.

3 „Számtalan példa igazolja, hogy minden jelentős mű új regénypoétikát hoz magával [...]. A Jadviga párnája hagyományos regénytípusokba elsősorban a nyelvhasználat radikális újításaival »ír bele«. A különböző nyelveken írt szöveg olyan olvasóhoz szól, aki - szerencsés esetben - felfedezi e nyelvek »sajátlagosságait«. OLASZ Sándor: Jiullnak szét a lapok”. Megkésett jegyzetek a Jadviga párnájáról. Hitel 1998/9. 109.

4 BOMBITZ Attila: Párnakönyv. Tiszatáj 1998/1. 83. (kiem. — O.S.)

5 Bán Zoltán András megállapítása. Irodalmi kvartett. Závada Pál Jadviga párnája című könyvéről beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor. Beszélő 1997/8-9. 178.

710