Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Gyürky Katalin: A nyelv mint a félreértés forrása Dosztojevszkij művészetében

lőjével, Sztyepan Trofimoviccsal kapcsolatos. Az egyik, az idealista embertípust ábrázoló cikkében ugyanis így nyilatkozik Dosztojevszkij:

„Granovszkij volt a legtisztább kortársaink között, volt benne valami kifogástalan és csodálatos. A negyvenes évek idealistája vitathatatlanul sajátos, különleges és rendkívül eredeti színezetet jelentett az akkor ismert, előkelő emberek körében. A legbecsületesebb ezek között a mi Sztyepan Trofimovi- csunk volt (a negyvenes évek idealistáinak példája, akit én az Ördögök című regényemben mutattam be, és akit a kritika is pozitívan értékelt. Hiszen szeretem és mélységesen tisztelem Sztyepan Trofimovicsot), és minden komikum nélkül állítom, hogy igen jellegzetes vonásai vannak ennek a típusnak.”26 Az orosz párizsiakról és az idealistákról szóló cikket összehasonlítva azt a kérdést tehetjük fel, hogyha Dosztojevszkij valóban nagy hódolója volt az idealista Sztyepan Trofimovicsnak, akkor vajon ez a szereplő az Ördögök ben miért a szerző cikkében elítélt, korcs nyelven szólal meg, és vajon miért veszíti el minden - az idealistákról szóló cikkben felvázolt - pozitív tulajdonságát, eredetiségét és rendkívüliségét? Azonban, ha ismét a publicisztika és a szép- irodalom egymástól eltérő beszédmódját vesszük figyelembe, talán ez a doszto- jevszkiji önellentmondás is érthetővé válik. Hiszen a cikk Styepan Trofimo- vicsa teljes mértékben a publicista-költő világlátásának szüleménye, olyan személy, akinek idealista világnézetét, megnyilvánulásait nem kíséri az orosz párizsiak gyatra nyelve. Annak a Sztyepan Trofimovicsnak az alakja azonban, aki az Ördögödben szerepel, a szépirodalmi művek publicisztikától eltérő beszédmódja miatt már nem a publicista-költő egyetlen és egységes nézőpontját tükrözi, hanem egy - a Dosztojevszkijétől eltérő látásmódot -, a regény megfoghatatlan elbeszélőjének látásmódját. S ennek az elbeszélőnek a regénybe történő beiktatásával a szerző feloldja az orosz párizsiak és a cikkbéli Sztyepan Trofimovics alakjának ellentmondását: hiszen ennek a beiktatott elbeszélőnek - éppen amiatt, mert világlátása, nyelve eltér a Dosztojevszkijétől - már joga van a Dosztojevszkij által tisztelt Sztyepan Trofimovicsot a Dosztojevszkij által elítélt gyatra nyelven megszólaltatni, joga van a Sztyepan Trofimovics iránt érzett dosztojevszkiji tiszteletet egy, a szereplők egymás közötti megértését gátló nyelvvel rendelkező figura nevetségességével felcserélni.

így a kommunikációs problémákkal kapcsolatban véleményem szerint az utolsó lépcsőfok az Ördögök című regény Dosztojevszkij művészetében, az a szint, amikor a sztyepan trofimovicsi kevert, gyatra nyelv már nemcsak egymás félreértésének forrása, hanem egy mélységes irónia kifejezési lehetősége is, azé az iróniáé, amely az ezen a gyatra nyelven kommunikáló személyt illeti meg.

JEGYZETEK

1 Dosztojevszkij: Polnoe szobranie szocinenij, Izdatyelsztvo Nauka, Leningrad, 1981., tom. 23., c. 80.

2 Bahtyin: A szó esztétikája, Gondolat Kiadó, Budapest, 1976., 207.

3 Bahtyin: i.m. 200.

4 Bahtyin: i.m. 203.

5 Dosztojevszkij: A szelíd teremtés, Kisregények, Gondolat Kiadó, Budapest, 1973., 183.

6 Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások, fordította Neumer Katalin, Budapest, Atlantisz Kiadó, 1992., 19.

7 Dosztojevszkij: A szelíd teremtés. Kisregények. 216.

664