Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Valerij Zalotuha: A muzulmán
VALERIJ ZALOTUHA A muzulmán (RÉSZLET) És ugyanazon a szerencsétlen napon, estefelé, volt még egy veszekedés, és az is az Abdula, azaz Kolja új, Afganisztánban szerzett neve miatt. Kolja Ver- kával veszett össze. Az ünnepi asztalnál való találkozás óta nem látták egymást, pontosabban látták, de messziről, nagyon messziről és futólag. De most találkoztak is, beszélgettek is, és össze is vesztek azon a napon, amikor Szonya néni megmondta a barátnéinak, hogy mit gondol róluk. A következőképpen esett ez a találkozás. Kosztya szekérrel ment haza, a keresztapjától kölcsön kapott, fáradt lovat hajtotta, ő maga olyan fáradt volt, hogy menet közben el-elbóbiskolt a bakon. És ekkor ugrott ki a bolt mögül Verka. Később azt beszélték Arzsanovkában, hogy megleste Kolját. A beszéd igazát az is mutatja, hogy Verkán az ünneplő ruhája volt, az, amelyet az ünnepen viselt, rövid és ennek megfelelően kihívó ruha, és mit keresett volna így Verka a bolt mögött? És amikor Kolja elment a bolt mellett, kiugrott a sarok mögül és elkiáltotta magát:- Hé, taxi, megállni! Kolja összerezzent a meglepetéstől és megállította a lovat.- Elviszel hazáig? Csak nincs pénzem! — kiabálta Verka futás közben, és miután fölugrott a szekérre, hozzátette: - De nem számít, majd természetben fizetek, hisz nem vagyunk idegenek. Kolja úgy mosolygott, mint aki nem érti.- Mi van, sokáig állunk még itt? - segítette ki a zavarából Verka, és hangosan elkiáltotta magát, olyan hangosan, hogy szinte a fél falu hallotta: — Gyi-i! Csendes este volt, csendes és meleg. Elindult a ló, és mentek. Nyikorogtak és zörögtek a kerekek.- És valami zenét nem tudsz felpökni, mester? - kérdezte Vei’ka és felnevetett. Kolja megint nem értette, Verka felé fordult és csodálkozva ránézett. Nem kérdezett semmit, csak nézte csodálkozva. Kolja úgy egyáltalán nagyon keveset beszélt amióta hazatért, csak válaszolt, ha kérdezték, de akkor is tőszavakban és szünetekkel, mintha mérlegre tenné a szavakat, és közben gondolkozna a jelentésükön. De lehet, hogy egyszerűen elfelejtett oroszul, és most az emlékezetéből kellett előbányászni a szavakat, ez is lehet... Verka Koljára nézett, egyenesen csodálkozó szemébe, felnevetett, aztán dorgálva ezt mondta: 632
