Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Kerékgyártó Ferenc: Beszéd; Csak: Jel; Hideg pokol; A káosz geometriája; Készen a kassza (versek)
Éjjel egy álmot láttam. Tépett télikabátban lépett a Mester a fénylő terembe. Az izzó nyári terem maga volt az „értelem”, de senki se látta az embert, ki belépett. A szenszei, a belső tudással megvert, ékes, a fényes istállóban nem volt szalonképes. Almomban láttam az arcát, láttam az arcát és vívtam a harcát. Almomban forró volt a testem, de reggelre kihűlt. Maradtam, ami voltam: emberi szellem, idült... A káosz geometriája Tökéletes bennem az Űr, tiszta beszéddel ünnepeltet az Apus, az Öreg, a Fránya. Te Istennek hívod, (istent hívod) de csak a Káosz Geometriája. Lelkünk gyarmatáruját ki adja el? Az ezredvég mocskos kültelkein vacogó szavainkat ki hallja meg? Látomásaim reálisak és kimondhatatlanok. A Pokol: száraz és hideg. Tisztán és fényesen hull a bűn, forró fejem: hogy behavazza. Két tamagocsit tartok. Az egyik posztmodern görény, kérészéletű tetű a társa. Művem ekképp teljes, illik rája: A KÁOSZ GEOMETRIÁJA. 624
