Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Pék Zoltán: Zenemester; Nekropoliszi kiküldetés

Nekropoliszi kiküldetés-... életének harmincegyedik esztendejében, tragikus hirtelenséggel elhalálozott... így jó?- Igen, tökéletes. Mikor is jelenik meg?- Holnapután. Megfelel?- Igen. Köszönöm.- Kérem. Jó napot.- Jó napot.

Nem mondtam, hogy visszhall. A halálozási rovat munkatársának ízléstelen lett volna ezt mondani. Ugyanakkor esetemben nagyon is helyénvaló. Tudniillik már vagy huszadszor hívtam őket, és szándékomban állt folytatni.

Anya azt hitte, megbüntet, és majd beadom a derekam. Eltiltott az utcában a srácoktól. Eltiltott a tévétől. Eltiltott volna a telefontól is, ha egyáltalán megfordul a fejében, hogy fenem rá a fogam.

És én nem is fentem, csak úgy eszembe jutott. A telefon a nappaliban volt a kis üvegasztalon az újságok mellett, amikből anya mindig kivágta a szabásmintákat, így olyan volt az egész, mint a napköziben. Egyedül kornyadoztam otthon. Az egyik újság épp a halálozási rovatnál volt nyitva, és a szemem megakadt egy vastag fekete keretes gyászhíren. Felhívtam ó'ket, és beolvastam még egyszer. Gyorsan tanulok, ezt minden tanárom kénytelen-kelletlen elismerte. Most is pár hívás után már kisujjamban voltak az alapszabályok: a zsebkendő a kagyló elé, hogy mélyebb legyen a hangom; lassan, szaggatottan beszélni, mintha sírást próbálnék elnyomni; a hirdetés költségét a család címére küldetni. Proli lettem, nem kaphattak el.

A hátránya, ha az ember gyerek (ha mégoly profi is), hogy a bürokrácia legelemibb szintjeit sem éri fel. Anyám az első telefonszámlából kiszúrta. Igaz, nem volt nehéz dolga, hisz addigra jópár hívást összehoztam, és mindig ugyanazt a lapot hívtam ugyanazon a számon. Botor fejjel talán azt hittem, a hűség elnyeri jutalmát.

Jellemző anyámra, hogy először istenesen megruházott, s csak azután kérdezett:- Miért csináltad?

Unatkoztam, csak ezt tudtam volna felelni, de akkor megint jön az ütleg. Hallgattam. így is jött.- Unahatkohoztaham - mekegtem. Gyerek ész: így is ütött.

Aztán hirtelen abbahagyta, az ölébe vett és sírva babusgatott. Kora si- hederkori telefonbetyárságom könnyek özönében ért véget.

...-án kísérjük végső nyugalomra.

Amikor O. kisétált az ajtón, nem öntött el özönvíz, kimondottan nyugodt idő volt. A szeptemberi levegő lagymatag volt és langyos, akár a hüllők hasa. Nem támadt forgószél, hogy visszaröppentsen az időben, és én a közbeeső

616