Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Veszelke Attila: Harangszó; Lélegző sötét; Bíbor cseppek; Szemek a kőből (versek)
VESZELKA ATTILA Harangszó A híd esőben áll, üres, kihalt, a víz fölött szürkéskék pára leng, s a pillérek közt vágtató idő mélyében izzó, vérvörös szemek villannak fel, s hunynak ki hirtelen amint burványlik minden, s változik, a piszkossárga örvények között: szétolvad egyre, s összeáll megint. A csepp lehull, lehull a falevél, s egy földbe ásott, megrepedt harang hangjával szállunk mindig újra fel: tört szárnyakkal vergődő madarak. Lélegző sötét A könnyű, macska-léptű est lomhán lopódzik át a háztetőn (megzörren lenn egy rossz retesz, a kerti ajtót láthatatlan kéz cibálja, roppan néhány szem kavics, megállsz, a ház falán sövénynek árnya leng, a néma fák között egy ismeretlen, halk röptű madár) s a lélegző sötét befonja testedet, megfojt körötted minden létezőt, beléd kapaszkodik, füledbe súg egy értelmetlen mondatot, visszhangzik benned, mégsem értheted, s amíg megfejthetetlen hangokat figyelsz, riadt szemekkel hallgató kölyök, a rémült Hold az égbe fagyva mozdulatlanul mered feléd. 609
