Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Merényi Krisztián: Késő őszi sodralék; Egy kárhoztatott sóhaja; Kánikula; Nem szól semmiről; A hastóllecombtólfel ülep (versek)
Meddig tart a marhák lépte a vágóhíd felé és a szélben szálldosó virágszirmok tánca? Mit jelent az üres beszéd, melyet csupán szólója ért? Mire jó a kalitban röpdösó' madár csapkodása vagy a visszhangzó kiáltás, az űrbe vészö? A hastóllecombtólfel ülep A pályaudvar belső tere megremeg, a tömegben egy segg-léghajó átlebeg. Csillog rajta a feszülő bőrcsoda, mindenki csak ámulja, hogy mekkora. Valagunk már nem törődik semmivel, rezgését senki elől nem rejti el. Vágott részén töméntelen pattanás, kicsit odébb decubitus gyulladás. Sorbaállva szór magából felleget, azután, vesz magának két helyjegyet. 600
/
