Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Merényi Krisztián: Késő őszi sodralék; Egy kárhoztatott sóhaja; Kánikula; Nem szól semmiről; A hastóllecombtólfel ülep (versek)

MERÉNYI KRISZTIÁN

Késő őszi sodralék

Ködös reggelen macska jajdul, s áradat robbantja szét a part menti iszapot.

A folyón puffadt rózsa és krizantém-hullák sodródnak, akár a lelassult véráramban az alvadó rögök.

A méregzöld vízfutam tébolyul tan szállítja az újabb hordalékot.

Sorra úsznak el: félájult mezítelenek, izgágán lebegők, örvény ringatta mosolygó holtak, s gyermeküket cipelő feketék.

A köves parttól távolabbi hűs, alulról ölelő áramlat vonzza őket.

Folyam közepén szárazföld- sáv, ahol végre megpihenhet a megannyi őszi sodralék.

Egy kárhoztatott sóhaja

A pokol kínja is elviselhetőbb lenne jó lelkekkel.

Csakhogy Ők nem ide jutnak.