Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Káldi János: Hetven év; Ezüst palástban; A Csulyok-pincében; Szarvasi harangszó (versek)

Isszuk a lángos almási bort, s benne a hegyek üzenetét a régmúlt időkről, s mindarról, amit megadhat még az ég.

Hódít e borban a gyöngy vidék, a gyémánt oldal és napdelej.

A pírjában csodák izzanak, s valami végtelen vágy tüzel.

Iszunk, iszunk, s lobog az alkony, a violás, szikrás keszkenő. Múlhatatlan élmény, emlék.

Nem tépi el soha az idő.

Örök vers e szélfésülte táj.

Vihet a sors, el nem feledem.

Erőt ad, vigasztal, fölemel. Varázslat, bűvölet, szerelem.

Szarvasi harangszó

Ötödször szól már e vasárnapon.

A hídkarfán ülve hallgatom.

A hangja, akár valami finom csipke

fennakadva leng - a Körös partján - drótokon, ágakon, gyékényszárakon.

Nem a harang, nem az imádkozik.

Mondja a magáét Tessedik.

Mert itt:

mindig ő zeng, ő beszél. Kolompszó-dallamú, szép szavát egyre jobban fényesíti a szél.

Nem emlék, nem messziről üzen, jár-kel, lángol győzedelmesen.

594