Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - DÉLSZLÁV IRODALOM - Radoslav Bratić: A sakkjátszma

és határőrtornyainkat! Hogy ott, Grahovónál megvertetek bennünket, azt felejtsétek el! Ilyesmi nem fordul elő még egyszer. Siránkoztok, hogy rossz a termés, és nincs mit a szultánnak adnotok. Hát persze, hogy nem termett, amikor nem szerettek dolgozni. Ti csak egyet szerettek: lázadozni és háborúzni. Kicsik vagytok ti ahhoz, hogy meglopjátok és kifosszátok a nagy Török Birodalmat. Azt hiszitek, errefelé is a haramiák lesznek az urak? Hát nem lesznek. Ennek útját álljuk. Még hogy a jobbágy kezet emeljen fóldesurára, hát ilyen a világon nincs! A jószággal beveszitek magatokat a hegyek közé, ott bujdostok, aztán onnan csaptok le a janicsárokra. Köptök ti a császárra meg a törvényeire. Hát ennek egyszer s mindenkorra vége!”

Grigorije fölindult, elfutotta a harag és a méreg. A sapkáját a homlokába húzta, kis híján teljesen elfedte a szemét. Ilyenkor pedig minden kitelik tőle. Emlékezetében sorra lapozta és teregette ki a felkelés tervezeteit, majd az ellenség gyenge pontjait fürkészve elsáncolt egy ágyút az egyik magaslaton. Szétosztotta a kovás puskákat meg a karabélyokat, utána három nagyobb ágyút és több hegyi tarackot is felállított, ezekkel egy bécsi hölgy ajándékozta meg őket. A legtöbb fegyvert egyébként Ljubibratié holland barátnőjétől, Frau Márkustól kapták. Grigorije átcsoportosította a talpasokat meg a lovasságot, miközben újabb kelepcét állított. Amikor pedig futójával lesöpörte a tábláról Szimát huszárját, várakozó csend állt be. A csatamezőn a halál szele söpört végig. A királynő a jobb szárny felől védtelen maradt. ,Ezerkétszáz felkelővel az irgalmat nem ismerő Miéo Ljubibraticot küldöm rád, vigyázz, bekeríti és felmorzsolja a vezérkarodat. Gondold meg, mit csinálsz! Utána ne mondd, hogy tőrbe csaltalak!”

Szimát úgy leradírozta az ellenséges futót, mintha az ott sem lett volna. De hát akik elesnek, félelem és szenvedés nélkül esnek el. Aki háborúban harcol, mindig abban a hitben cselekszik, hogy szabadságért hoz áldozatot, s ez - az ő szemében - az életnél is előbbre való. Szimát gyalogáldozatot ajánl fel. Hogy a gyalogság otthagyja a fogát, azzal a hadvezérek mindig előre számolnak. „Nem fogtok itt nekünk súgni-búgni Nikola kenézzel meg a szerb Milán fejedelemmel. Tudjuk mi azt, hogy ők ketten segítenek benneteket emberrel is meg fegyverrel is. Amiképpen minden összeröffenésetekről is tudunk, amikor Biograd faluban zsinatoltatok, meg arról is, hogy uszítjátok a népet, és mire készítitek fel már régtől fogva. Ha adtunk is adókönnyítéseket a ban- jaiaknak meg a pivaiaknak, hát adtunk, de nektek nem adunk!”

Rákvörös arccal a vállas Grigorije úgy ugrott fel az asztaltól, mint aki egyetlen sújtással rögvest elpusztítja az egész Török Birodalmat. Keze meglendült, s lesöpörte a tábláról az ellenfél huszárját. Mint valami dögöt, hullát, aminek már semmi haszna, odavetette a sakktábla mellé. Fölkelt, fölkavaro- dott egész Hercegovina. Amit elmulasztott Nevesinje, kipótolta Gacko és Bileéa. Amit nem végzett el Miéo Ljubibratié, elrendezte Sava Jakáié. ,A karmaitok közé kaparintottátok a köznépet, a torkát szorongatjátok, hogy lélegzethez nem jut az adóterhek alatt. Eleget tűrtünk, eleget viseltük az idegen igát. Rözög-e a gatyája Ali bégnek, Stolac és Hercegovina helytartójának?”

Szimát nem jön zavarba, hanem mintegy csípőből visszalőve, futójával leszedi Grigorije királygyalogját, egyúttal pedig megtámadja a bástyáját. „Mit akartok? Hát Resid pasa nem adott elég szabadságot nektek, amikor bevezette

57