Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Széles Klára: Dal? Ima?
temény jellege, természetrajza, felépítése. S mindezeken belül azoknak az írásoknak a szerepe, amelyek bizony ugyancsak .kilógnak” a költői-írói-műfor- dítói életműből.33 Tehát ha nemcsak a verseket nézzük, hanem az egész életművet,34 szemünkbe ötölhet az indításkor jelzett, hangsúlyos egyszerűség — puritánságnak is nevezhetjük. Am különös, megjegyzett puritánság ez. Budapest 1956-os eseményeinek olasz tudósításait fordítja, szerkeszti; a magyar október nyomait követi az olasz utcaelnevezésekben; Teréz anyának szentel kötetet; II. János Pál, Pio atya a téma, s újra meg újra foglalkozik Pier Pasolo Pasolinivel: verseinek műfordítójaként, tanulmánnyal, utószóval, egyedi értelmezéssel kíséri: mindezek a látszólag erősen különböző tárgykörök, műfajok, szellemi tevékenységek mögött a mozgatóerő ugyanaz. Maga választja a feladatokat, bennük az irányt, a keresett-követett eszményt. Indítéka azonos a verseket ihlető belső késztetéssel. A felsorolt jellegzetességek mintha együttesen előlegeződnének meg az első „kvázi-kötettel”, a Souvenir: ami maradt című egyedi-történelmi .Jeltárral”. Jellemzőnek vélem azt is, hogy nehezen található meg, könyvtárban is alig, hiszen nem kötet, inkább plakát. Lapozni nem, csak hajtogatni lehet. Fekete-fehér kivitele éppúgy, mint a közbevetett, egyszerű, gyermeki rajzok (amelyek Tandorit, még inkább Weöres hajdani szövegkísérő ábráit idézhetik), szervesen hozzátartoznak. Ez a falragasz-küllemű és egyszerűségű kiadvány: emlékmű. a koporsó-városban, ami fölött Szabadság-szobor a kereszt E két sor is beszédes ábra. Egybevág a fekete-fehér kiterített lap egész oldalán felnagyított „kép és vers”-sel. Fölötte - váratlanul? — az olasz Radikális Párt emblémája, úgy is, mint kiadóé, de itt inkább a nemzetköziség jelképe, a latin, cirill, arab, héber és egyéb betűs feliratokkal átszőtt nyolcszögletű rajzzal. (Az olasz kiadó társa: Püski.) A versek 1976-1980-ból valók. Vagyis a legelsők 56 húszéves évfordulója idejéről. Annak a fiatalembernek, azoknak a kortársaknak az élményvilágából, akik a forradalom után születtek. Akik a leveretés után, a megtorlások idején is még csak egy-kétévesek, óvodások voltak. Vagyis lényegében a szigorú elhallgattatásba/elhallgatásba születtek bele. Mégis ennek a lefojtott, tiltott légkörnek már érzékeny megélői. Nem a gyilkolásról van szó. Megvolt - olvashatjuk a középen kiemelt vers kezdetén. De: a nyugalom nem lehet igazi nyugalom, / míg... / a belső' sebesültek és a bizalmatlan arcok, / a gyűlölet, az eltorzult szerelmes arcok, / az élőhalottak szaporodnak itt, hazámban... Miként a kortárs fiatalok, ő is tavaszt él, szerelemre vágyik, vitorlázik. De ha most, 1980-ban Budapesten körbenéz:/ az összetört életek benne... s odahelyezi a virágot: .../ életét: a kokárdát: az egyetlen jelt / pontosan, szépen / a Szabadság-szobor keresztje alá. S a Vérugató tündért, A város címerét, Menyegzőt megíró Nagy László hívei táborának különösen igaz, rajongó tagja [De szeretlek téged, te ,JVagy” László35). A versek vállalt költői elsőszülöttek? Zsengék? Több közülük kár, hogy nem került be a későbbi gyűjteményekbe. Például a Budapest, anno, a XIX. század végi, választott költőelődnek szentelt, s a két korképet, költő-sors-képet egymásra montírozó, önvallomásos „dal” a dalról. Arról a Budapestről, ahol 565
