Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Széles Klára: Dal? Ima?
rettegve rezdül a dal ajkamon rettenthetetlenül így jelent meg a két sor külön lapon, felnagyított betűkkel, hangsúlyosan a kék kötetben (15). Ez a feszültségekkel teljes, feszültségeket ellentmondásokkal oldó tömör lírai kijelentés a Parcz-féle dal jellegzetes mintájának tekinthető. Csupa ropogó r, csupa „rettegés” - s ezzel együtt, mindezek ellenében lenge, dallá súlytalanodé, mintegy szemünk előtt, vagy inkább: fülünk hallatára. oly könnyű a dal mást nem is akar könnyű legyen elmenőben oly könnyű vagyok hát nem is vagyok száll a szivem él időben és onnan kihull mondd nem valahol hogy vagy szivem nemlevőben Könnyűséggé, lebegővé párolt gondolatok, gondok. S éppen az „elmenés”, a „nemlét”, a „kihullás”, „sehol levés”, „nemlevés”: a halál nehéz tudatának nyomasztásából fakadnak, ennek meglegyintései. Akár, más változatban: ó ne felejtsem / el ne felejtsem / el ne felejtsem én. Folytatásul még könnyedébben - már könnyelműen? léhán? —: ó ne felejtsem / el nefelejcsem / el ne felejtsem én - ó nefelejcsem / el ne felejtsem / el nefelejcsem én.13 Játék, sőt játszadozás a szavakkal, fogalmakkal? Pihényi jelentés-változásokkal való labdázás, önfeledt dúdolgatás? Igen. De az indíték, s az, amit hordoz a könnyed dallam: maga az elmélyítés, magába-mélyítés, felvállalás folyamata. A nyomtalanul elsuhanó lesz nefelejcsemmé. A könnyűség, könnyedség - maga a könnyűvé, dalolhatóvá változás - nemcsak alakzata Parcznál a dalformának, hanem az „anyaga”, maga az átváltoztatása is. S többnyire éppen a legsúlyosabb „anyag” az, amit anyagtalanná párol; a legnyomasztóbb „test”, amit testetlenné bűvöl: oly könnyű a dal, száll a szivem: a semmi, a semmivé válás határán, leheletnyi, pókhálószálnyi küszöbön áll meg, ezt kísérli megőrizni a legegyszerűbb szavakban, amelyeket áttetszővé kell varázsoljon az ugyancsak leheletnyi ritmus, az alig érzékelhető forma. Lelke, lényege ennek a dalnak: a felemelkedés, a szárnyalás képessége, állapota. száll a szívem száll a szó 559
