Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Bodor Béla: A költő halálai
- Tsúszó Sándor.- ...szóval az lépett volna a helyére. Minden ellene szól. És különben is abszurdum.- Rendben van, elhiszem - vágta rá Pacsics. - De mégiscsak nézzük végig ezeket az ál-utolsó verseket. - B. F. megvonta a vállát.- Ezeket minden iskolás gyerek ismeri. De nem bánom.- Várj, majd én - Pacsics felvette a kötetet, és kinyitotta a tartalom- jegyzéknél. - Valamire talán még én is emlékszem. Lássuk csak. Az elsó' érved (nem fogod elhinni: olvastam A törvényszerű vég-et a PNyl-ben!) az a bizonyos regresszió. Hát itt bizony jócskán vannak ilyen darabok. Gyermekké tettél, Mint a mezőn a kisgyerek, és a többi. Aztán a versek hangulata. Nézd csak meg. A Dunánál-tói kezdve egyre tragikusabb, egyre egzaltáltabb szövegek. Milyen okos, higgadt indítás, és hová lyukad ki? Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, meg Bogár lépjen nyitott szemedre... Megjegyzem, ezeket már a gyomrom is nehezen veszi be. Nem csak gondolatilag szétesőbbek, de a jóízlés határán is túl járnak.- De fene vaskalapos lettél... - morogta B. F. - Bezzeg az üdvöskétek olyanokat ír, hogy csoda, ha az írógépe el nem akad a meredezó'... micsodákban.- Az más - emelte fel a mutatóujját Pacsics. - Abban a szövegben delfmi- zált irodalmunk vált nagykorúvá. Itt pedig éppen ellenkezőleg, a felnó'tt válik mocskosszájú utcagyerekké. De menjünk tovább. Arra szoktatok hivatkozni, hogy az utolsó versekben gyakori a halál-tematika. Hát ennél biztosan nem gyakoribb. Már a Kései sirató is halállal zárul. Tessék: Ha a hold süt — a gyermek elejti a kést. Bíztató - azért véredet ontsd ki... Aztán a következő: ,p szerelembe belehal, aki él”. Gyermekké tettél: ,Hogy tudjak élni, halni egymagám”. És ez még a felívelő rész! Mi jön ezután? Egy spanyol fóldmíves sírverse. Balatonszárszó, ezzel a zárással: fiem látjuk többé egymást”. A következőben: ,.Asszonyok, ki halna meg velem?” És így tovább, véges végig. De itt van a teljes értékvesztés is. Tessék: ,fiit oltalmaztunk, nincs jelen, / azt most már támadóink védik. / Elejtem képzelt fegyverem, / mit kovácsoltam harminc évig.” Aztán az önértékelése. A közérzete, fin nem vagyok bolond”. Ezzel zár egy verset. Ilyet csak akkor mond az ember, ha igenis bolondnak érzi magát. fii-be ugrál a két szemem, úgy érzem”. Tipikus. Végső stádium. Van itt minden, de leggyakrabban kés, kés, kés. Ti a vonat alá fekvős koncepciótokhoz bezzeg csak sokkal régebbi verseket tudtok idézni. És nézd csak meg a befejezést. Kész a leltár. Azt mondja: fiem dicső harcban, nem szelíd kötélen, / de ágyban végzem...” Hát éppen ezt állítja ez a Petras vagy kicsoda. És az utolsó vers: fiemmi, semmi, semmi, semmi, semmi, Legyen, hogy ne legyen...” Se forma, se logika, a lélek és az idegrendszer bomlása után itt az intellektus szétesése is. Aztán a borotva. — Pacsics kifújta magát, és felhajtotta a konyakját. B. F. csúnyán elmosolyodott.- Kettőt lapoztál. Még van egy vers ’36-ból, szabályos, keresztrímes, tökéletesen kidolgozott.- Mint amikre ti hivatkoztok egy évvel későbbről. És ne légy olyan nagyra ezzel a szép lezártsággal. Nézd csak meg, mik vannak a szép lezárás előtt: fiord bűnös vagyok... bármit gondolok, az én bűnöm valami más... Mint fösvény eltűnt aranyát, e bűnt keresem én... Öltem. Nem tudom kit, talán az apám -elnéztem, amint vére folyt...” - Pacsics jelentőségteljesen felpillantott. - Addig 550
