Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Kiss Anna: A hely (vers)
KISS ANNA A hely (részlet) Hálaadás ünnepe van, legelső bőséget felidéző, mikor az Égi Anyát megölte oldalán kibúvó, gonosz ikre, és fejéből tök, kebleiből kukorica nőtt ki, lábaiból bab, csak a sok csipkés-lepkés gönc Nagy Szent Teréz végtelen gardróbjából, aki a boldog kis dolgok szentje. Egyre több női kalap köt ki Nagy Szent András fején, rábízott útipárnákról, női táskákról, tükrös kis egyebekről már nem is szólva! Kiszállunk egy ösvénynél, s kitör a tarka káosz! Amúgy hátul fogja el a kilátást, ha kiásom magam alóla, óriás bukkanókra látok, fel az égbe folytatódnak, s van néhány szokatlan dolga a Fordnak is! A nagy tanítókő körüli népek dobjai fel-felélednek, lábujjheggyel érintgetik a földet, tollal a levegőt, örvénylik a nagy körbe-körbe még a Szeles-tó és Omimi falu közt félúton. A tónál felborult lakókocsi ontja a sörös dobozokat magából, de csak lakója véli úgy, hogy végre kiitta magát az „elcseszett” világból. Sportcipős indiánok szedik fel, holdvilágon eveznek véle át a legvénebb emberükhöz a félszárnyú oszlopmadár alá. Hattyú- és hollótollal lengő szellemfogó karikák a Ford kilincsén, Toll Asszonytól valók, esőnyom szárad az üvegen, juharméz-sötét felhők vonulnak, pókháló a 495
