Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Molnár Miklós: Minden így van jól (vers)
MOLNÁR MIKLÓS Minden így van jól Merész zarándokúira indul Márta, és a Mester színe elé ily szavakkal áll:- Türelmetlen vagyok, számból szitok fröcsög, hiéna módján, fosztogatva létezem: az emberektől lopkodok energiát. A férfi, aki megölel, elsorvad mind; akik szeretnek, őket gyilkolászom. Jaj, de zúzmarás az én kezem, ölem, álmom! A szívem nyugtalan, a lelkem csupa kín, és szenvedek, mert élni mint kell, nem tudom.- Ha kelsz, ha fekszel - válaszol a Mester -, vagy ha nap közben történik véled valami, mondd: ,Mindent köszönök, és nem panaszkodom.” Úgy is tesz, miként a bölcs tanács sugallja: reggel ha kel, ha fekszik este, és ha őt akármi éri bármikor, ha jó, ha rossz, szól: Mindent köszönök, és nem panaszkodom.” Ám szíve nyugtalan, a lelke csupa kín, és szenved, nem tudván, miként kell élnie. Esztendő múltán újra útnak indul, és a Mester színe elé ily szavakkal áll:- Amit mondtál, hiába hajtogattam én, az életem nem változott. Nincs benne más, csak kín, zavar és önzés most is. Mit tegyek?- Ó, mindent köszönök, és nem panaszkodom - a Mester így felel. És Márta lát és ért. Szívében szárnyalás: „hát minden így van jól”.
