Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 5. szám - Kiss Gy. Csaba: Arcélek és találkozások

lengyel folyóirat címére. Válaszként Czestaw Mítosz levele érkezett meg jó- néhány héttel később. Kisbetűs kézírása nagyon megörvendeztetett. Megköszönte dolgozatomat, s hozzátette: azt javasolta a párizsiaknak, jelentessék meg. így jutott el írásom az általam régtől tisztelt Kultúra hasábjaira. Hogy tudtak-e erről idehaza a nyugati postaküldeményeket oly lelkesen fürkésző belügyi szemek, arról talán majd akkor szerzek tudomást, ha megismerem a Történeti Hivatal reám vonatkozó anyagát.

Az íróval személyesen csak néhány évvel később találkoztam. Nem Budapesten, ahová emlékezetem szerint 1989-ben jött el egy nemzetközi találkozásra, hanem Krakkóban. Abban a városban, amelynek kisugárzó szellemi ereje számos kitűnő alkotót vonz magához, csak az ott letelepedett Andrzej Wajdát említem például. A királyi és székváros - hivatalosan is visszakapta e titulust Krakkó - nemzetközi rendezvényén volt módom megkeresni 1992- ben. Körüllengte persze a haza nagy fiának kijáró aureóla, de Milosz nem hagyta, hogy a feléje irányuló rajongás legyőzze eredendően kedves, közvetlen természetét. Lehet, hogy ekkorra már rég elsajátította a dicsőség viselésének művészetét. Semmi külön udvarlásra nem volt tehát szükség, amikor interjút kértem tőle. Ha magyarokról van szó, akkor természetesen mindig szívesen... - tette hozzá barátságos mosollyal. Tudnivaló, hogy 1960-ban Párizsban összeállítást készített Magyarország címmel az 56-os forradalom dokumentumaiból, az ő számára is magától értetődő volt a magyarbarátság hagyománya. Elfelejtettem megkérdezni tőle, honnan a verseiben itt-ott megcsillanó magyar szál. A két világháború közötti Párizst idézte föl, az odasereglő közép-európai művészpalánták származási helyei között említi Kolozsvárt, magyar névvel, a lengyel helyesírásnak megfelelően átírva.

Amikor néhány hónappal később hosszabb interjút készítettem vele Krakkóban, a Grand hotelben költőfejedelemnek kijáró gesztussal hozta föl a szobába háttérnek a virágállványt a londiner. Sienkiewicz előtt hajlonghatott így a galíciai pincér a századelőn. Szívesen beszélt Mítosz a közép-európaiságról, a Róma és Bizánc határvidékén kibontakozó sajátos kulturális modellről, amelyet szerinte oly kevéssé ismernek az európai civilizáció nagy központjaiban. Nekünk is kifejtette tézisét a két totalitarizmus tapasztalatával bíró kontinensrész sajátos közölnivalójáról. A mi térségünk - magyarázta - más utat járt be századunkban, mint a Nyugat, nem merülhetett el a nihilizmusban, egyszerűen nem tehette, mert az elnyomás közösségi reflexiókra kényszerítette. Hogy jó volt ez vagy rossz, értelmetlen kérdés, adottságnak kell tekinteni. Az európai civilizáció válságtudata nem mai keletű - tette hozzá -, én mindazonáltal azok közé tartozom, akik megkülönböztethetőnek tartják a jót és a rosszat.

Finoman barázdált arca egyszer szinte nekipirult és kisimult, majd újra ráereszkedett a ráncok aprószemű hálója. Kék szeme végig élénk fénnyel csillogott, kíváncsian fürkészte a kérdezőt, mintha kint és bent is kutatna. Tavaly júniusban töltötte be a naptár szerint a 90. esztendőt.

475