Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
Osvald : Miféle dobozokról beszél? Férfi: Nehogy azt mondja, hogy nincsenek itt. Ez elcsúfítana mindent, ami szép. Osvald : Miféle dobozokról beszél? Férfi : Még mindig ugyanazokról. Ha itt él ebben a házban, akkor alighanem beléjük botlott. Csinos papírdarabkákkal vannak tele. Néhány hónapja kissé siettettek a körülmények, és kénytelen voltam őket itt hagyni megőrzésre. Épp csak beugrottam, és máris távoznom kellett, úgyhogy sajnos nem volt módom megvárni a házigazdát. Időközben nem volt időm átruccanni, meglehetősen távolra kerültem innét. Mondják meg, megvan-e még a szállítmány! Rendkívüli módon aggódtam miatta. Osvald: Hazudik, hazudik, hazudik!!! Férfi: Nem hazudok. Becsületszavamra. (Feláll, benéz a hátsó szobába, elneveti magát.) Nem csalt meg az ösztönöm. Mindjárt jobb kedvre derültem. Nem mertem azonnal megnézni őket. Féltem, hogy már nem lesznek ott. Osvald: Ne higgyetek neki, hazudik. Hazudik, mint a vízfolyás. Laura, Roland — ez a ti pénzetek, kergessétek el innen ezt a hazug alakot! Roland: Ez tényleg a mi pénzünk. Férfi : Azt mondod? És kitől kaptátok? Osvald: Én adtam nekik. Férfi : Odaadtad a pénzemet? Hogy kapom én azt most vissza! Roppant kínos. Kénytelen leszek néhány patront elpazarolni. Három golyóval nem sokra megyek. Néhány mindig mellé talál. A kocsiban a fiúknak olcsóbb töltényeik vannak, tőlük kellene kérnem. De nem, igaz is, azok nem jók az én puskámba. A fiúknak igazi mordá- lyaik vannak. Végtelenül ragaszkodnak hozzájuk. De a süt- nivalójuk nem sok. Örökösen durrogtatni akarnak. Folyton galibát okoznak, ez olyan kínos. A hátsó szoba ablaka nyitható? Arra gondolok, hogyha netalán- tán visszakapom a pénzem, az lenne a legegyszerűbb, ha az ablakon át egyenesen kiadogatnánk a kocsiba. A fiúk nem kedvelik a nehéz fizikai munkát. Folyton a lövöldözésen jár az eszük. Tehát miben is maradunk? Osvald: Hogy tud egy ember így belehazudni a másik képébe! Férfi: Mondja uram, miféle hazugsággal vádol engem? Osvald: Ezt a pénzt én kaptam. Nekem adták. Férfi : Ki adta ezt magának? Hol látta először ezt a pénzt? Osvald: Itt, ebben a szobában, a padló közepén. Férfi : Akkor stimmel. Én cipeltem oda. Személyesen. Tizenkét perc alatt. Osvald: Nem hiszem. (Időközben Roland észrevétlenül eldug 100 ezer dollárt a párna alá, amit a Férfi nem vesz észre.) Férfi : Talán tudomása van valami olyanról, ami üti az általam el- mondpttakat? Osvald: Éppenséggel igen, de magának azt nem mondom el. Férfi : Nos, barátaim, kezdek kifogyni az időből. Néhány intézkedést foganatosítok. Visszaveszem a pénzt. Ugye, ezt nem veszik rossz néven? Nagyon helyes. (Távozik, és néhány pillanat elteltével visszatér. Közben a 468
