Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
Roland: Honnan tudjam én azt? Sohasem értettem, hogy a nők mi alapján ítélik meg az ilyesmit. Az a benyomásom, hogy a pénztárcájuk alapján. Laura: Te összekeversz két dolgot. De ez esetben nem lehet kétféle módon gondolkodni. Az a szoba tele van pénzzel, és onnantól kezdve kezdó'dik a mi életünk. (Megöleli Rolandot.) Adj nekem egy évet. (Osvald titokban beoson.) 4. jelenet Roland: Nagyon akarod azt a pénzt? Laura: Nagyon. És te is akarod. Nem gondolunk egymásról semmi rosszat, ugye? Roland: Én félek. Laura : Én is félek, de egyszer majd nevetni fogunk az egészen. Roland: Ha biztos lennék abban, hogy nem veszítelek el, akkor akarnám azt a pénzt. Laura: ígérem neked. Roland: Szeretlek. Osvald: (Becsapja az ajtót, leül az asztalhoz.) Szeretem az őszt. Ősszel megsárgulnak a fák. A madarak elrepülnek délre. A mezőkön kombájnok dolgoznak. Gyakran esik az eső. A gyerekek iskolába mennek. Az erdőben gombák nőnek. A házikertek tele vannak répával, céklával és káposztával. (Szünet.) De ne zavartassátok magatokat! Ölelkezzetek, csókolózza- tok, és kerítsetek sort egyéb dolgokra is, hiszen én egy ostoba fajankó vagyok. Cirógassatok meg, fogjátok a pénzt, és menjetek. Velem igazán egyszerű elrendezni a dolgot. Az én egyetlen problémám az, hogy találjak valakit, aki vállalkozik rá, hogy magával vigye a pénzem. No nem, barátocskáim. Azért nem egészen így áll a helyzet. Nagyon is tisztában vagyok a birtokomban lévő összeg nagyságával. Hosszasan mérlegeltem, mit lehetne ezért az összegért kapni. Igyekeztem önmagámmal szemben őszinte lenni. Elvetettem a fejemben felmerült lehetőségek ezreit. Mégha ezek olyannyira csábítóak voltak is, hogy életem végéig költhettem volna rájuk. Végül az élet elém varázsolta a legnagyobb csáberőt. (Laurára néz.) De az ügy nem abba az irányba halad, amerre kellene. Laura: Hogyhogy nem? Hiszen itt vagyok. És Roland is mindent megértett. Roland : Részünkről nincsenek akadályok. Illetve részemről biztosan nincs semmi. Én máris indulok. Sok az az egymilliárd, nehéz lesz magammal vinnem? Osvald: Öt doboznyi. Roland: Hű, az áldóját, akkor ki kell valamit találnom! Laura: Bízd ezt rám. Nekünk itt lesz időnk arra, hogy mindent átgondoljunk. Ma már ma van, ugye? Legyél egész nap otthon! Telefonálj be a szerkesztőségbe, hogy egy időre nem vállalok fordítást, mondd, hogy valami zűr van az egészségemmel! Én pedig telefonálok neked még a mai nap folyamán, hogy mit öt- löttünk ki, jó? Roland: Nagyszerű. Osvald: Mit szervezkedtek ti itt? Hallgatom, hallgatom, de érteni nem értem. (Szünet.) Talán itt akar maradni valamelyikőtök? Ki hallott már ilyet? Idejönnek 462
