Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról

dik, az ajtóban Roland áll. Osvald elteszi a magazint.) 3. jelenet Roland: Nagyon kérem. (Leül a székre és mindkét cipőjéből ki­önti a vizet.) Veled mi a helyzet, Laura? Átmelegedtél? Az ud­varon szörnyen csípős szél tá­madt. Ha most valami esni kezd, akkor az hó lesz. Teljesen átfáztam egy pillanat alatt. Borzalmas idő' van. És vaksötét. Semmit sem látni. Halálra fagy­hat az ember. (Megcsókolja Laurát.) Minden rendben van. Tényleg nem akarunk magának kényelmetlenséget okozni. Nyu­godtan elmehet aludni. Osvald: (Néhány ruhadarabot le­vesz magáról, leveti magát a keskeny ágyra, magára húzza az ágytakarót, és ott marad ha­nyatt fekve.) Nem jön álom a szememre. Egy, kettő, három, négy, öt... Roland: (Laurának halkan.) Most lemaradtunk a születésnapi bu­liról. Osvald : Hogy fogok én aludni ilyen pusmogás közepette? Roland: Bocsánat. Osvald: Próbálj elcsendesedni. (Szünet.) Milyen ajándékot szántatok neki? Nekem egész életemben az ajándékvásárlás okozta a legnagyobb gondot. Pe­dig kedvelem az ajándékozást. Most már pompás ajándékokra futja. Milyen ajándékot gondol­tatok ki? Érdekelne. Roland: Egy borítékot. Osvald : Bélyeggel, vagy anélkül? Roland: Anélkül. Osvald: Tehettetek volna rá egy bélyeget. Manapság igazán sok­féle és szép bélyeget lehet kap­ni. Legjobban az egyszerű és szívhez szóló ajándékok felel­nek meg a céljuknak. Általában nem mernek ilyen ajándékokat készíteni, csak ha nagyon közeli ismerős az illető. Természete­sen virágról is gondoskodtatok? Laura: Jaj, a virág az autóban ma­radt! Roland: Nem számít. Osvald: Gyorsan csinálunk valami meleg innivalót. (Felkel.) Hogy fogok én elaludni? Laura remek lány. Nagyon tetszik nekem. (Rolandnak.) Belevaló férfi vagy. Teát vagy kávét? Roland: Van kávé? Osvald: Az nincs. Roland: Akkor egy teát kérnék. Laura? Te is a teánál maradsz? Egyértelmű. Laura is teát kér. Osvald: Akkor valamennyiünknek csinálunk egy teát - egy vesződ- ség. (Sürgölődni kezd.) De csak két csészém van. Roland: Majd Laurával egyből iszunk. Osvald: Aha, megvan a harmadik is, ez kissé ronda, majd ez lesz az enyém. A mutatósabb dol­gokat mindig a vendégeknek szokták adni. A teának még ki­csit áznia kell. Üljünk asztal­hoz. (Valamennyien leülnek az asztalhoz. Szünet.) Nos, mi a helyzet? Hogy telik az életetek? Roland: Az élettel nincs semmi baj. Manapság aki hajlandó robizni, az szépen megél belőle. Nincs valami száraz ruha, amit a lá­bam alá tehetnék? A padló kissé hideg. Itt vagyunk például mi - két éve fejeztük be az iskolát, mindketten koleszban laktunk, és máris van lakás, bútor, kocsi - amit csak akarsz. És mindez saját erőből, senki sem segített. 442

Next

/
Thumbnails
Contents