Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
Roland: Onnan a zsákutca jelzés felől jöttünk, ez volt az egyetlen út. Esetleg reggelig meghúzhatnánk itt magunkat. Osvald: A kurva életbe! A rohadt kurva életbe! Mi a franc van itt. Hogy rogyna már ránk végre az ég! A fene essen ebbe a kurva világba! Na, mit mondhatok még. Tudtam, hogy nem lesz olyan egyszerű. Szinte sejtettem, hogy beüt a ménkű. A kurva életbe bele. Abba a rohadt kurva életbe! Roland: De hát nem vagyunk mi halálos veszedelemben. Már megbocsásson. Akár el is mehetünk. Annyira nem vészes a helyzet. Osvald: Úgy van, menj is el. Még- hogy annyira nem vészes a helyzet! Mit tudod te azt. (Szünet.) Na jó, elismerem, alighanem rátok ijesztettem kissé. Ne vegyétek zokon. Néha túl sok minden felgyülemlik az emberben. Egyébként nem vagyok őrült. Kivan mind a négy kerekem. Nos, akkor viszontlátásra. Roland: Ezt nem igazán értem. Tehát nem maradhatunk itt? Osvald: Nem hát. Mit kell ezen megérteni? Nos, tehát viszontlátásra. Roland: Viszontlátásra. Gyere Laura. Osvald: A lány itt marad. Roland: Nono, várjunk csak. Osvald: Igen, a lány itt marad. Laura : Én bizony egyedül nem maradok itt. Roland: Ő bizony egyedül nem marad itt. Osvald: Felőlem aztán vitatkozhatunk, magyarázkodhatunk itt, de a lány itt marad. Roland : Akkor én is maradok. Osvald: Te ugyan nem. Roland: Mi a franc történik itt? Gyere, Laura. Osvald: Képes lennél kivinni egy átázott lábú nőt az erdőbe? Éjszakára keményen lehűl a levegő. Mínusz öt, mínusz tíz fokra is. Az egyik lába csurom víz. Laura: Beleléptem az árokba. Osvald: Hallod, belelépett az árokba. Roland: Tudom. Osvald : Ha tudod, akkor miért nem akarod, hogy megszárítsa a lábát, és reggelig szépen elüldögéljen itt a melegben. (Laurának.) Majd főzünk teát, és... Roland: Akkor én is itt maradok. Miért nem maradhatok? Kit zavarok vele? Osvald: Nos, tehát mi legyen? Kérdezzem meg, hogy honnan jöttök, hová igyekeztek, miért közlekedtek autóstoppal éjnek évadján, miért pont itt tettek ki benneteket az autóból, ahonnan egyetlen út sem vezet máshová, miért gyalogoltatok négy kilométert egy növényekkel benőtt mellékúton, hogy ide jussatok? Most pedig jól figyelj. Mindketten nem maradhattok itt. Te elmégy, és reggelig azt csinálsz az időddel, amit jónak látsz. Kimehetsz a nagy útra, vagy ha lefelé gyalogolsz a folyó mentén, úgy két kilométert, találsz ott egy szarvasetetőt, ahol oldalvást ledőlhetsz, fedél lesz a fejed fölött meg minden, de mindenesetre azt ajánlom, hogy lódulj innét. Roland: Laura? Laura: Nem is tudom. Nem merem megkockáztatni, hogy megfázzak. Nem maradhatna itt Roland is? Mi nem bújuk ki egymás nélkül... Osvald : Értek én mindent, de fejez436
