Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 5. szám - Clive Wilmer: Három Brueghel-kép; Az apátság romjai; Il Palazzo Della Ragione (versek)

Romokban bár, a forma megmarad;

És hogyha elhull, marad az anyag,

S ha a kő porlad, megmarad a por,

S a por után... egy csönd, amely előtt Meghajlanak a századok, egy csönd,

Amelyet szavak nélkül üvöltve körülcsapdos a szél.

II Palazzo Della Ragione

Elhaladva (az Észről elnevezett) központi fekvésű palota előtt Páduában, naponta észreveszek A fal magasán, megfeketült feliratok közt

Mintha ablakból hajolna ki, egy urat;

Quattrocento öltözéket visel és turbánt hord a fején. Belemosolyog a távolba, kezét üdvözlésre emelve.

Minthacsak rám mosolyogna, engem köszöntve,

Aki e felvilágosult és emberies városba léptem,

Amelynek stílusa megfoghatatlan és utánozhatatlan.

S bár nem mondanám, hogy ,Éz a végső bölcsesség,

Mint Krisztusé, vagy Buddháé, fenn az Ész Palotáján”,

De úgy tűnik, ennek az úrnak kellemét A mi korunk képtelen utánozni,

Bár méltatnunk azért szabad.

Az az évszázadokon át sugárzó mosoly Nyájasan udvarias. De mégis

Lesújt, mint hogyha megvetést olvasnék ki belőle.

Fordította: GÖMÖRI GYÖRGY

434