Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Bratka László: Néhány sor Vladimir Nabokov elbeszéléséről
BRATKA LÁSZLÓ Néhány sor Vladimir Nabokov elbeszéléséről Vladimir Nabokov (1899 Pétervár-1977 Montreux, Svájc) családjával a bolsevik hatalomátvétel után elmenekült Oroszországból. Oxfordban tanult, majd Németországban telepedett le, ahol oroszul írt. (Németül nem tanult meg soha, és ezt a tényt Viktor Jerofejev így kommentálja Az élet öt folyója című könyvében: .Nemcsak az udvariatlanság rekordja Nabokov hőstette, hogy tizenöt, Berlinben töltött év után is elzárkózott a német nyelv megtanulása elől. Nabokov németek iránti ellenszenvében még olyan „esküdt ellenségével” is egyetért, mint Dosztojevszkij, aki az Ördögök ben szinte leplezetlenül fajgyűlölő karikatúrát rajzol Andrej Andrejevics von Lembkéról, az ostoba kormányzóról.” Egyébként a gazdag anglomán nemesi családból származó Nabokov a környezetében használt angolt sajátította el először, és csak hároméves korában fogadtak mellé oktatót, hogy oroszul tanítsa - így az orosz nyelv, amelynek egyik legelismertebb virtuóza, valójában nem anya-, hanem házitanító-nyelve.) A zenitjén lévő fasizmus és a háború elől előbb Franciaországba menekült, majd 1940-ben az Egyesült Államokba települt át. Jelen elbeszélés az Amerikában született első írásai közé tartozik. Az elbeszélés dokumentumértékű személyes adatokat, vonatkozásokat nem tartalmaz; az orosz emigrációról, zaklatott helykereséséről, Nabokov irodalmi közegéről, a németek lerohanta Franciaországban eluralkodott anarchiáról, a menekülésről való látomás, és a szöveg megformálásában nagy szerepet kapnak az író jellegzetes stiláris, formai eszközei (pl. a mellékmondatok rímel- tetése, az alliteráló szavak jellegzetes, a rímekéhez hasonló formációkban való alkalmazása, a szó eleji és a szavakban használt mássalhangzókból teremtett szövevény, más szavakban lévő egyforma - gyakran megfordított - szótagok ,bokorszerű” szerepeltetése, a különböző valóságsíkok Mőbiusz-gyűrűként való egymásbafuttatása). Áz írás tükrözi Nabokov politikához fűződő viszonyát. Nabokov írásaiban - és az életben is - tartózkodott a direkt politikai állásfoglalástól; a politika teremtette viszonyok ábrázolása más motívumaival ötvöződve, és legtöbbször ezeknél kevésbé dominánsan jelennek meg (például ebben az írásban is rendkívül nyomatékosan van jelen a nemek harcának nabokovi motívuma). Akár szívtelenségnek, mások tragédiája iránti cinikus közönynek is mondhatnánk azt, hogy esztétizálva jeleníti meg az üldözöttek szenvedését, de ne feledjük el, hogy maga Nabokovot is személyesen és rendkívül fájdalmasan érintették a század politikai történései, hiszen a bolsevik majd a fasiszta totalitaria422
