Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 5. szám - Prágai Tamás: A prédikáló szék

amikor meg lehetett szökni a hálóteremből - mindez együtt képzi azt az élményt, ami fontossá, Osztrardusz számára pedig egyenesen nélkülözhetetlenné vált. A veszélyesség két szempontból is szerepet kapott ebben a történetben: az imaóra után a hálótermet tilos volt elhagyni, és ezért (esetenként súlyos) büntetés járt, még vesszó'zés is; ám ez a kilátás szinte eltörpült a veszélyesnek sejtett tanba való bepillantás rémülete és vonzása mögött.- Úgy érted, Joachim — kérdezi Osztrardusz (éppen Osztrardusz!) -, hogy Jézus benne van a rothadó fatuskókban is? Vagy ebben a kőben?- Mindenben benne van! — válaszolja a fásember, és vakarózik. - Mindenben benne van, még Péter páterben is, benne van csak igazán lekötve. Jézus alászállt az anyagba, hogy megváltsa azt, csak aztán foglyul esett: ezért kell még az embernek háromezer évig szenvednie.

Nem állítanám, ismétlem, hogy Osztrardusz érti: de azt igen, hogy keresni kezdi Jézust, és úgy vizsgálja a tárgyakat, mintha angyalok lennének. Ekkor terjedt el - emlékszik a prenestei - hogy a tárgyakkal beszélgessenek. Nem egy a kis eretnekek közül hallani vélte, hogy Jézus válaszol a tárgyakból, és azt mondja: ,fagyon fáj”. Különösen a vézna, sovány csontú és kis termetű Zakariásról terjedt el, hogy meghallja Jézust, amikor ,kiszól” az anyagból; a kis ,kiválasztott” nem tapasztotta a fülét a dolgokra, mint a többiek, egyszerűen a tárgy felé fordult, és erősen nézett. Mégis olyan feszültség támadt körülötte, hogy a többiek, a titkos szövetség tagjai minden további nélkül elhitték, ha olyasmit mondott, hogy ,Jézus jól érzi magát ebben az ajtóban” vagy „szeretne kiszabadulni ebből a tehénből” (ennek a megállapításnak egyébként a kolostorhoz tartozó farm jószága meglehetős kárát látta: a kis összeesküvők úgy döntöttek, hogy Jézust egy, a tehén oldalán szúrt lyukon engedik ki. Amikor az e célra szerzett cipész árt valamelyikük (talán éppen a prenestei?) a tehén oldalába döfte, iszonyatos bőgés közepette iszonyatos büdösség terjedt el az istállóban: nem tudni, a tehénbe szúrt lyukon keresztül szökött ki, vagy a tehén rémületében fingott egyet. Néhány nap múlva seblázban hullott el a szerencsétlen jószág, és egy ideig csalódottság lett úrrá a társaságon. A fényfelszabadítást mégsem így képzelték el.)

Megjegyzem: Osztrardusz tizenegy, a prenestei tizenhárom éves ekkor, tehát már erősen kamaszodnak, és a felszabaduló szexuális energiák újabb kérdésekkel terhelik meg nekilóduló fantáziájukat. Amikor a „manicheus” arról beszél, hogy mint egy épület pincéjében, mindenkiben lakik egy szörny, a gonosz — Osztrardusz elég szépen magára érti a képet, és egyre megértőbb az osztálytanítóval. Ez viszont különös dilemmát ébreszt: a fáskamrában tartott titkos összejöveteleiket mindinkább távolságtartással szemléli.

Az összejövetelek veszélyességével egyébként egészen az utolsó pillanatig nincsenek tisztában: addig, amikor egy hajnalon négy pápai zsoldos a hajánál fogva vonszolja végig a kolostor udvarán Joachimot. Osztrarduszban addigra az a kép alakult ki, hogy Joachim csakugyan eretnek - és tényleg lehetett olyasmit hallani, hogy kegyelemből maradhatott csupán a fáskamrában, miután kitiltották a rendből. De ennek okát igazából sohasem sikerült megtudniuk, ezért a mindvégig a bizonytalan változatokra kellett hagyatkozniuk: különösen az a változat örvendett nagy népszerűségnek (a diákok közül sem kedvelte mindenki Joachimot), hogy „fajtalankodott” - ennek a szónak (a kolostor férfi-atmoszféráját figyelembe véve érthető módon) különös vonzereje volt.

416