Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Szabó Endre: Magyar etüdök
Talán ezúttal is a költő távol-keleti utazása adta az alapötletet?! Erről az utazásáról így beszél: „Keleti filozófiákkal főleg 18-20 éves koromban foglalkoztam, a keleti utam előtt jóval; egy ilyen utazás filozófiai élményeket kevésbé adott, ahhoz tudni kellett volna az ottani nyelveket, és ott élni hosszabb időt; úgyhogy a filozófiai természetű élmények nem úti élmények voltak, azokat könyvekből szereztem... nagyon sok élménnyel gazdagodtam ezen a távolkeleti úton: India, Kína, Fülöp szigetek, Eritrea, Ceylon és a világ más tájai beleestek ebbe az utazásba, és valósággal újjászülettem ezektől az úti élményektől.”1 S hogy hogyan fordította a maga „hasznára” ezeket a keleti filozófiákat és ritmustanulmányokat, az a Robogó szekerekből kiolvasható: Mennek a fuvarosok, aluszik a köpenyegük, ők maguk éberek - az utón a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban a kisfiú és húga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabo- káju, kakukkfejü tarka lovat lát. Mert Weöres Sándor mindig versben, zenében, ritmusban gondolkodik. Elsősorban azonban nyelvben: A magyar nyelvben, amely műveinek szövetét és tartalmát egyszerre jelenti. Mint kedves mesterének, Kodály Zoltánnak, aki már a gyermekkorú költőt felfedezte magának. Erről Weöres így vall egy rádióbeszélgetésben: „Kodály mesterrel évtizedeken át dolgoztam együtt; egy másik versemet is feldolgozta (az Öregek után), A norvég lányokat. Azonkívül sok kis dallamra kellett és lehetett szöveget készítenem. Ezek részben Kodály saját dallamai voltak. Főleg a Száz induló című kottafüzet darabjai, részben pedig cseremisz (mari) dalok. Ritmikai dolgokat nagyon sokat tanultam tőle, és ő szívesen is tanítgatott. Úgyhogy verstanról nagyon sokszor hosszabban is volt szó. Megmutatható nyoma a sok kis ritmusvázlat, amit életemben készítettem. Ezek részben Kodály-dallamokra vagy cseremisz dallamokra készültek, részben dallam nélkül, pusztán ritmusstúdiumok... A gyerekverseim eredetileg többnyire ritmusvázlatnak készültek. Ezek mind vagy majdnem mind Kodály-hatást mutatnak.”2 Ezek után nem kétséges, hogy a Magyar etűdöket a költő olyan magyar népköltészeti gyűjteményének lehet nevezni, amely Bartók népdalgyűjtő módszerére emlékezteti az elemzőt. Ezek a versek kompozícióban, képalkotásban, verselési- és rímtechnikában olyan sajátosságokat mutatnak, amelyek leginkább a magyar népdalokban vannak jelen. Bevezetőmben két kis verset (dalt) emelnék ki, amelyek költészet és zene harmóniáját sugallják. Ezek egyike Weöres Sándor és Károlyi Amy szép közös kis dala.3 2. Szól a nóta halkan 4/2 csak éppen hogy halljam. 4/2 Levegőben erre-arra 4/4 kanyarog a dallam. 4/2 Utána ha mennél, 4/2 bizony nem is lelnéd, 4/2 elvitte az esti szellő, 4/4 akárcsak a pernyét. 4/2 353
