Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Cs. Varga István: "Beszédes képek"
mint az Isten kezében című antológiában is (ez utóbbit Büki Attila válogatta és szerkesztette). 1984-től kezdve számos országos lap és folyóirat közölte verseit és egyéb publicisztikai írásait. Kapuváron jelent meg első verseskötete, az Arcomon szél söpör (1978), amelynek anyagát Kiss Dénes válogatta az 1968 és 1976 között született versekből. A könyvet Ányos Imre festőművész és grafikus alkotásai díszítik, amelyek értelmezni is segítik Büki versvilágát, egyben a szemlélődő olvasót meditációra is késztetik. A kötet jellemzője a vállalt hagyomány és a tudatos újító szándék egysége: a költő kedveli a magyaros verselést, a dalformát, de szabadvers is található a kötetben. Költészetének megkülönböztető ismérve a kevésszavúság, a képi és gondolati összefogottság, gyakran a balladai tömörség, az őszinte emberi szó tisztelete. Élmény- és tapasztalatvilága ekkor még eléggé ösztövér, szűk körre korlátozódik, de tartós és bőséges ihletforrásnak bizonyult. Népdalt éneklő nagyanyját, korán elveszített édesapját, örök dologra termett édesanyját, a Répce-partot, a mezei szorgalom gyermekkori élményeit jeleníti meg verseiben. Első kötetében a dalforma, a képi megformálás ígéretes lírai eredményeit becsülő kritika fogadta. Büki Attila soproni diákéveiben ismerte meg a Fertő-tájat, Kapuváron ehhez az élményhez társult a Hanság iránti bensőséges szeretete. A Fertő és a Hány természeti tündérvilágának, népének népviseletben, zenében, táncban megőrzött hagyományai is beépülnek költészetébe. Nem csak tematikában, de a szemléletben is újulást érlel ez az időszak. Büki Attila a XX. századi magyar katolikus lírát újító papköltőnek, Harsányi Lajosnak, a Fertő és a Hanság szerelmesének követésre érdemes tradícióit is folytatja. Tagja lett a József Attila Körnek. Ismeretséget, barátságot köt Balaskó Jenövei, Deák Mórral, Pósa Zoltánnal, Mogyorósi Erikával, Nagy Gáspárral. Indulásukkor költészetükben több közös vonás is megfigyelhető, de hamar megkezdődött szétrajzásuk, az egykori egyívásúak saját útjukat járták. A JAK-ban az együttlét inkább véletlenszerű volt, különösen az SFMK közösségéhez képest. A körülmények ellenére szerveződött JAK-ban erőfeszítéseiket a helyzet kényszerűsége indokolta. A JAK-tagok közül, akik vállalták sorsukat, műveket is képesek voltak formálni, saját utat választani és járni. Büki Attila költészetének jellemzésére Vas István levelét idézem: ,Kedves Barátom! Köszönöm verseit és a bizalmát. Első olvasásra meg kell állapítani, hogy ön tehetséges költő - verseinek költőisége szembeszökő. Legfőbb eszköze az erőteljes kép. Olykor azonban vissza is él az erősségével: ilyenkor a képeket sem valamilyen önkéntelen szervesség, sem költői logika nem indokolja. Tény persze, hogy a mai fiatalabb költők nagy részét ez a kép-akarás jellemzi, és a kritika nem ütközik meg ezen - kérem, tekintse tehát fenti megjegyzésemet különvéleménynek. Verseit csatoltan visszaküldöm és sok sikert kívánok hozzájuk. Szívélyes kézszorítással: Vas István. Budapest, 1985. március 27.” A Vas István által felvetett kép-probléma értelmezéséből következtetni lehet arra, hogy a jeles költő és műfordító aligha tudhatta, hogy Büki Attila fest is. Ha ismerte volna a festményeit, valószínűleg művészetét lírai festészetnek látta volna. Büki Attila ugyanis verseiben a képeket - személyi adottságai szerint - más célból is alkalmazza: bújtatottan mondanivalót sűrít beléjük, drámaiságot, metaforikusságot fejez ki általuk („csillagok fénye - magány 325
