Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Büki Attila: Gulácsy-érem; Soproni barátaimnak; Napsütésben (versek)
Soproni barátaimnak Barátaim régóta nem írok rendszeresen Ellustult már kezem ahogy bolond agy kocsmaszegleten Különben is szétszórt rímeimet ki hallgatná Az ember mássá lett nem tölti be lelkét se szó se tett víg életét borával issza el Elhavasodnak a napsugarak Betonmagányban szédeleg haza velem az ország az Ikva-partra A nap akár az álláskereső' didereg az ázott plakát eló'tt Barátaim elkomorult a lét dúdolja Sopron virágénekét Napsütésben Mint héjából kibontott narancs fényiünk a napsütésben Külön a szemed a hajad majd együtt kettó'nk teste Ujjaink körömházánál a tenger lágy hullámokkal ringat mind melegebb fényeket Szeretkezünk és álmodunk Nyugalmunk a szerelem Most hozzánk hasonlít a nap a lábnyom a parti homokban ajkak fénymezó'ibó'l a szó a héjából kibontott narancs
