Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Kerékgyártó Ferenc: Magamnak magamtól; Csak glória nem; Töredék a repülésről (versek)
Magamnak magamból egy végsó' ölelésben vallom s tagadom Isten Kéjét, ki az ölésben találja meg istenkéjét: sosem az ölelésben, ím három ragrím, így működik agyunk: magyarok vagyunk... Köszönöm még a csendet: ebből szólni könnyebb talán, mint válaszolni. Szlogenre szlogen, hamisra hamis: így következnek egymásból a dolgok, s csak az ostoba boldog. Véget ért e versem — nekem. Ennyi voltam. Nem kérdezett senki: hosszan válaszoltam. Magamtól magamig sehova jutottam. Magam szólítottam: állok újra szótlan. Csak glória nem polcomra szögezve mindenféle angyalok / king-kong álarcában apa leányt rabol gumiarcú gorilla vagyok / átváltozó mesemadár lehetne a versem még bármi lehetne fölöttem / bennem csak glória nem ha már az őskép valahol elveszett vegyünk egy közhelyet a vérző angyal képét emelem szemedig / a végtelenig: vakulj de túl nagy a súly / már látom kőangyal ez barátom rajta van minden csak glória nem ezen a parton nem voltam ember / csak tárgy a 2238-as árvízvédelmi műtárgy volt az asztal és az ágy és a fájdalom: akár a vér és a fájdalom: akár a rózsa az őrület volt rajtam a mindenség volt rajtam jutott nekem a végtelen csak glória nem 313
