Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Fűzfa Balázs: Amit kinyomtatnak
FŰZFA BALÁZS Amit kinyomtatnak Ha a műfajmeghatározás - ez esetben hiábavaló - kényszerétől szabadulva belemerülünk Kelecsényi László Ottlik életeit idéző mondataiba, s elidőzünk szerzői szándékai fölött, akkor valami olyasmivel ismerkedhetünk meg, ami szándékában régi-új típusú megközelítését jelenti egy korszakformáló írói életműnek. Fontos könyv A szabadság enyhe mámora. Fontos könyv, mert öt-hat effajta, részelemekre vagy részszempontokra figyelő munka előzhetné meg a nagymonográfiát egy írói-költői életmű feldolgozásakor. - Mert nincs még Ottlik-monográfia. Természetesen nem az Szegedy-Maszák Mihályé sem (Kal- ligram, Pozsony, 1994). Ez a mostani könyv ezért bátor vállalkozás. Kelecsényi László a szavakkal oly megfontoltan bánó Ottlik kommentálására vállalkozik. Nem értelmezi az életművet, nem hoz megrendítően új szempontokat a szövegek mibenlétének, minőségének - vagy akár struktúrájának, prózapoétikai jellemzőinek - vizsgálatához. Konkretizálni igyekszik a pátoszt s megfogalmazni a nyolcvanas évtizedben kialakult rajongó kultusz okát — végül a könyvborító szövege által az „Ottlik-felejtés éveinek” nevezett kilencvenes évek recepcióját értelmezi. Nem szűkíti novellává a példázat lényegét, nem fosztja meg szimbolikusságuktól és többértelműségüktől az Ottlik-szövegeket, szándéka azonban mégis világos: összegyűjteni és elmondani minden adatot, dátumot, eseményt, történést ebből a titokzatos életből. Szerzőnk körbecédulázza Ottlikot, s hoz is új - olykor meglepően új - adatokat és adalékokat az Ottlik-filológia számára. Legfőbb érdeme talán a recepció teljességre törekvő áttekintése, szelektálása, gyakran egészen érdekes interpretálása. Azt is világossá teszi, hogy számára és szerinte a posztmodern magyar próza az Iskola a határonna\ kezdődik. Ami azonban ma a legfontosabbnak tűnik az Iskolából és a többi, már kanonizált Ottlik-szövegből s az író egyéb megnyilvánulásaiból (például interjúiból), az ebben a könyvben végül is - továbbra is - rejtve marad. Rejtve maradnak a nyelv, a beszéd, a megszólalás titkai, hiányzik a szavak nélküli hallgatás értelmezése, az ottliki próza filozófiájának vizsgálata, a szöveg szimbolikussá válási folyamatának bemutatása. A példázat megszületésének fürkészése. - Bár valószínű, hogy szerzőnknek elsődlegesen nem is ez a célja. A stílus és a gondolatmenet jellegzetességei ugyanis arra engednek következtetni, hogy egy Ottlikkal kapcsolatos terjedelmes vitairatot tartunk a kezünkben. Kelecsényi László leíró értelmezést ad csak az életműről. Kimondva és 286
