Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Varga Virág: Nőkérdés a múlt század elején

nem elsősorban a női egyenjogúság biztosítéka, hanem az emberi haladásért folytatott harc eszköze.

A női szellemi munka még hosszú ideig korlátozott volt, bár a század elején a természetes nemi karakterük után a nőket gyengébb nemnek tartották; az 1920-as népszámlálásig a női keresőtevékenység főképpen a házicselédség intézményében és az ipari munkában nyilvánult meg, ez alól kivételt képez a tanítónői pálya, amelyet éppen ezért stigmatizáltak, s az alacsonyabb presztízs miatt a férfiak más foglalkoztatási területekre áramlottak.17

Úgy tűnik, hogy a XIX. századi naturalizmus által kultivált karrier- regények tematikája transzformálódik a századvég-századelő novelláiban, drámáiban, csupán azzal a különbséggel, hogy az emancipáció lehetetlenségét igazolják. Legalábbis erre hívja fel a figyelmet Kaffka Margit azzal, hogy „a kaszinói kölcsönkönyvtárak regényeinek” új típushelyzetéről tudósít: ,A lány vagy asszony elindul a család védőköréből, merész ideák szivárványa után rohan, fest, ír vagy képet farag - aztán összeütközik, ellenáll, kifárad, szenved - végre megtörik, és ha még lehet, visszatér a család kebelébe.” A fölfelé törekvő nő eleve bukásra ítéltetett - erre a sémára említi példaként Lövik Károly Doktorkisasszonyát, de említhetnénk Tóth Wanda Éváját, aki művészi ambícióit feláldozta szerelméért, de szerelme sem nyerte el a kívánt legitimitást. Talán ennek a korszaknak a legnagyobb hatású műve e tárgyban Bródy Sándor Tanítónőié, akinek minden szempontból kiszolgáltatott helyzete, és a dráma végén sem társadalmilag, sem mint nő nem érvényesülhet (a legtöbb, amit elérhet, az erkölcsi fölény). Kaffka szerint az említett tematika azt példázza, hogy az olvasót meggyőzze arról, hogy ez „a természet igaza”, „az örök törvény”, ám ennek azt veti ellene, hogy mindig voltak olyanok, akik ez ellen az egyetemes törvény ellen lázadtak, és sikerre vitték az elgondolásaikat (Tankréd lovag, Mózes, Rousseau), vagy éppen ezek a reformtörekvések (például II. József) azért buktak el, mert a változtatást éppen a mai revolúciós eszmékhez hasonlóan elsietettnek bélyegezték. Még azt is megengedi, hogy az átalakulás nem olyan gyorsan fog végbemenni, mert „a meglévő rend”, mely a természeti erők látszatát akaxja kelteni, mindig is a változások ellen hatott. „Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják.” - mondja Marx.18

Kaffka Margit megfordítja az fi. által felállított sorrendet: szerinte a feminista apostolok nem azért támadnak, hogy a nagy átalakulást végigvigyék, hanem eleve azért tűnnek fel, mert a változás be akar következni. Már Bodnár György is észrevételezte, hogy a Kaffka Margit cikkében felmerülő gondolat már a Nyár című novellájában is megjelenik19, sőt majdnem szó szerinti azonosságról van szó, a nő társadalmi helyzetének látszólagos megváltoztat- hatatlanságáról. „Ez ma olyan törvény, mely csaknem a természeti erők kényszerével hat. A család, ez az igazi, mondja a nyájas olvasó, és minden egyéb csak retorika.” Kaffka Margit cikkét már csak ff. meglepően egyetértő írása követte.

Kaffka a Virágfakadásban álnéven megkezdett, a nőkérdéssel foglalkozó publicisztikáját később folytatja. Az asszony ügye című írásában a nőket sújtó előítéletek tradíciójáról és a new womanről és a női szolidaritásról ír, a háború

270