Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Lőrincz Zoltán: "...az ég alatt levő vizek..."

világvallás fővárosában, a pápaság előtt. A szökőkutak varázsa Heideggert is lenyűgözte. A műalkotások eredete című ismert és sokat emlegetett esszéjében Conrad Ferdinand Meyer egyik szép versét, A római kutat idézi:

„Szökken s lehull a vízsugár, betölti márványkagylaját, mely folytonosan önti már a fölöst más kagylóba át; egy harmadikba dől tovább az ár, mely nem fér ebbe sem, kap mindegyik, s mindegyik ád, árad s pihen.”

(Sárközi György fordítása)

Frank Lloyd Wright Vízesés-házánál (Bear Run, Pennsylvania, 1936) nagyon egyénien értelmezte az építészet és természet viszonyát. Az Edgar J. Kaufmann részére épített nyaralóépület egy patak vízesése feletti lejtős telken található. Az építész szinte minden természet adta követ, fát, bokrot, kiemelkedő sziklát - a patak aláhulló és szétterülő vízsugarát — bekomponálta a látványba. A Wright által készített vázlatok és rajzok arról tanúskodnak, hogy a tajtékos zuhatag alól a lejtő aljából figyelhette, számíthatta ki a várható hatást és látványt. A víz fölött szinte lebegni látszó épület könnyed, de mégis erőt sugárzó dinamikája az építészet organikus gondolkodásának, a természet elemeinek, így a víznek természetes alkotóelemként történő alkalmazását hirdeti.

Metropoliszok sűrű betontengerébe próbál az ember mesterséges zuhata- got, vízorgonát, így a vízzel valami emberit becsempészni. Üdvözlendő minden jószándék, de nem pótolja egy virágos réten átcsörgedező patak szépségét, látványát, hangját és Jelkét”.

S végül szólnunk kell az akvarell mint művészeti technika és kifejezési eszköz problematikájáról. Az akvarell mint eljárás egyidős az emberiség művészettörténetével. Egyes korokban kevesebb, míg másokban nagyobb népszerűségnek örvendett. Hazánkban a Magyar Vízfestők Társasága intézményesen is próbál tenni valamit az akvarell érdekében. Színes víz című nemzetközi kiállításuk 1993-ban az Ernst Múzeumban (Budapest) jelentős visszhangot váltott ki. Wehner Tibor a katalógus előszavában nagyon röviden ismerteti a vízfestés európai és hazai történetét. Ebben a felsorolásban helyet kap a kétévenként megrendezett egri szimpózium is. Majd így folytatja: „Századunk modern művészetének néhány kiemelkedő teljesítményére utalva bizonyíthatjuk, hogy a nagy múltra visszatekintő technika, a vízfestés a művészeti kifejezési lehetőségek forrongásának, a műfajhatárok elmosódásának, az anyagok és megmunkálási módok, módozatok keveredésének időszakában sem veszítette el létjogosultságát, időszerűségét: a változások, a stílusáramlatok által keletkező új lehetőségek az akvarellt is megérintették és megtermékenyítették.”

176