Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek
dáját programul választó Bűvészinasáról, amelyben az elfelejtett varázsszó miatt a seprű csak hordja, hordja a vizet, s az már mindent eláraszt... Befejezésül legyen szó a víz kultikus szerepének zenei feldolgozásairól. A magyar zene megteremtésének XIX. századi szándékában Mosonyí Mihály kantátát írt Kazinczy Ferenc szövegére, A tisztulás ünnepe az Ungnál (az Ung folyónál) címmel. Sajnos a múlt magyar zenéje még nagyrészt feltáratlan, ezért erről az érdekes című műről csak reményteli sejtelmeink vannak. — A téma felidézte kép keresztelő Szent János alakját társítja képzeletünk elé. A Keresztelőről több oratórikus mű is készült, nem tudok azonban olyanról, amelyben a vízszimbólum a zenei kompozíció része volna. A legnagyszerűbbek Alessandro Stradella San Giovanni Battista- (Keresztelő Szent János-) oratóriuma, és Richard Strauss Salome-operája. Mindkettő Salome-történet, a vérszomjas lány megdöbbentő lélektani ábrázolása. A víznek nincs bennük funkciója, legfeljebb Stradella művében a tenger allegorikus emlegetése. Felmerülnek itt keresztelői szertartásokra komponált zenék. Ilyenekről már a XV. századtól tudunk, a vízzel keresztelés programja azonban ezekben zenei eszközökkel nem érvényesül, az ünnep fényének emelését és az áhítat elmélyülését szolgálták. - Bibliai a témája a XIX. század francia zeneszerzés vezéralakja, Saint-Saéns egyik oratóriumának, a La Déluge-nek (A vízözön), amelyben a vízözön leírását dolgozta fel. Hangfestő eszközökkel nem él a műben, hacsak hatásos kartételei némelyikének hangtömegét nem érezzük a földet elborító hatalmas víz képének. Műve inkább a teremtés utáni őstörténet érzelmi, hangulati tartalmára helyezi a súlyt előkelő, de meglehetősen eklektikus és igazi szenvedélyektől távol álló, kissé hűvösen, francia-klasszicistán szentimentális alkotásában. Mint ahogy a víz az élet jele, mert vízben keletkezett az első molekula, amelyből az élet született, és minden őskultúra is a víz eleméhez kapcsolja az élet kialakulását, továbbá az élet megtisztulását - lásd Keresztelő János is —, így a víz az anyaság ősi szimbóluma is, és úgyszintén a halálé. Mindez híven tükröződik a zene művészetében, élet és halál szimbólumában, a forrásoktól a szelíd, anyai vagy halálokat hozó, félelmetesen háborgó tengerig, de az örök megbékélést nyújtó, magába visszaölelő vízig - Benjamin Britten Peter Grimessza, Wagner Hollandiba és Sentája a tenger örök nagy vizében találják életük megoldását, a halálba-oldódást - és könnyek taváig, Bartók Béla Kékszakállú herceg vára című művének 6. ajtajáig: Csendes fehér tavat látok, Mozdulatlan fehér tavat. Milyen víz ez, Kékszakállúi Könnyek, Judit, könnyek, könnyek. Milyen néma mozdulatlan. Könnyek, Judit, könnyek, könnyek. Sima fehér, tiszta fehér. (Balázs Béla librettója)- és Tuonela végtelen csendje felett mozdulatlan fehéren, néma könnyekkel, fekete könnyfolyam felett éneklő hattyújáig. 158
