Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Ilon Gábor: Víz és ember: adatok régészeti megközelítésből
ilyen útépítésekhez. Ez a megfigyelés pedig tudatos erdőművelésre utal! Nálunk a Kis-Balaton területén, Zalavár térségében talált IX-XIII. századi ütés hídmaradványokat Csalog József az 1960-as években. Az 1990-es években dokumentálták Nagyecsed (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) és Pápa (Veszprém m.) középkori dorong- illetve gerendaútjait, amelyeket a talajvíz őrzött meg. Ugyancsak a hajdani mocsár és a magas talajvíz tette lehetővé Nagykanizsa késő középkori vára kőfalai facölöp-alapozásainak rögzítését. Hasonlóan fontosak az újabban főként a nagy volumenű gázvezeték- és autópálya-építéseket megelőző ásatásokon feltárt kutak. Ilyeneket ismerünk pl. a Kisalföldről: Mosonmagyaróvár-Német-dűlő (bronzkori, kocsánytalan tölgyből és nyárfából ácsolt), Ménfőcsanak—Bevásárlóközpont (római kori) és Lébény-Kaszás- domb (avar kori): szintén faszerkezetű kutak. Az M3-as autópályaszakaszról a Kompolt (Heves m.) határában feltárt preszkíta (Kr. e. VIII. század) ácsolt, fabéléses kút jelentőségét növeli, hogy betöltésében kocsánytalan tölgyből faragott edényt és kéregedényt, továbbá kötélmaradványokat találtak. Muhi, középkori falu területén több fabéléses köz(?)kutat ástak meg és emelték ki fa alkotórészeiket. Az M5-ös autópálya megelőző ásatása során - Kecskemét közelében - Árpád-kori vesszőfonatbéléses kút egészét emelték ki. Savaria- Szombathely Fő terén római kori deszkázott aljú, kőből épített kutat leletmentettek. A kútleletek legújabbika - s bizonyos szempontból talán legszen- zációsabbika - a budavári Szt. György téri. Ebből - esztergált faedények, gyümölcsök stb. mellett - 1999. október 4-én egy Anjou-címeres selyemkárpit nagy darabja került a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményébe. A kutak faszerkezetének adatai, továbbá a belehullott (akár természetes módon is) szerves maradványok (pl. közelben álló gyümölcsfa termése, virágpollenek) a korabeli flóra, azaz az akkori ember környezetének rekonstrukcióját teszik lehetővé. Mi eredményezi a növényi maradványok megőrződését? Az, hogy a lebomlott alkotórészek helyére beépül a víz, és így megmarad a növény formája. Kevésbé vizes helyen humifikálódnak, vagyis tőzegesednek, ami ugyancsak megmaradásukat jelenti. A víz alatti régészet egyidős a szárazföldi tudománnyal. 1854-ben a Zü- richi-tóban megtalálták az első cölöpépítményeket a neolitikumtól a vaskorig keltezhető tárgyakkal, köztük vesszőkosarakkal, textilekkel. Az 1860-as években Rómer Flóris már a Balaton régészeti leleteiről tudósít. Ezek közül a legfontosabb a Tihany közelében - ma a víz alatt rejtőzködő, 1211-ben oklevélben is említett - található, hajdani Losta/Lustah (Lózsd) falu. Az 1874. évi nagy szárazság idején váltak ismertté a Fertő-tó őskori településmaradványai és egy római kori temető síijai. A víz alatti leletek szárazföldi módszerekkel történő feltárását jelenti, amikor acéllemezekkel elzárják a víz útját, majd a bekerített területről folyamatosan kiszivattyúzzák a vizet... és kezdetét veszi a majdnem hagyományos régészeti munka. Erre példa a XI. századi viking település, Haithabu több mint egy évszázada folytatódó kutatása. A valódi, modern víz alatti archaeológia atyja a francia Jacques Yves Cousteau kapitány. Munkatársaival a II. világháború idején fejlesztik ki a könnyűbúvár felszerelést, amely 1948-ban lehetővé teszi Karthágó egyik kikötőjénél egy ókori hajó feltárását. Az alapfelszerelésen kívül vízsugárral távolították el az iszapot, rajzoltak és filmeztek is a víz alatt. 1960-ban a ciprusi Kürénia mellett feltárt Kr. e. IV. századi görög hajó maradványaiból 147
