Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Ilon Gábor: Víz és ember: adatok régészeti megközelítésből
TT 1 „ „Valamit visz a viz” , ____________________________________________________________________________________________________ ILON GÁBOR Víz és ember: adatok régészeti megközelítésből A téma régészeti megközelítése vaskos monográfiát igényelne. Ennek megírására azonban most nincs módom, s a cél sem ez. Ezért - bevezetőiként — csak néhány momentumot szeretnék felvillantani, amelyeket a későbbiekben nem fejtek ki, ugyanakkor érzékeltetik első mondatom megalapozottságát. Az afrikai oldowai és Omo-völgyi, körülbelül kétmillió éves, kezdetleges eszközöket használó homo habilis lelőhelyek vízparton találhatók. A vértes- szőlősi alsó paleolitikus (kora kb. 300 ezer év) és a tatai Porhanyó-bánya középső paleolitikus (kora kb. 100-30 ezer év között) homo erectus és neandervölgyi elődeink melegvizes források mellé települtek, ráadásul mindkét esetben az Által-ér teraszára. Miért? A hévizek mikroklimatikus hatásának köszönhetően nem fagyott be a víz, ide jártak inni az állatok, amelyeket közben elejthettek,... és nem utolsó sorban az ember számára is kellemesebb volt a hőmérséklet... A felső paleolitikus gravetti kultúra (kb. 20-15 ezer éve) emberei a folyókat (pl. Duna) követve vándoroltak. Jól ismert átkelőjük a Dunakanyar térsége, ahol több telepüket térképezte fel a csak néhány éve elhunyt Gábori Miklós. A Jászság mezolitikus (kb. 10 ezer éve) lakói a Tisza árterének dombjain éltek. Jól ismertek az ókori Közel- és Távol-Kelet magaskultúrái, amely városcivilizációknak és korai államaiknak alapja a víz, az áradás és az öntözés volt. Mezopotámia, Egyiptom, India és Kína, a Tigris, az Eufratész, a Nílus, a Gangesz és a Sárga folyó jut minden kicsit is tájékozott ember eszébe. Az azték és maja, valamint az Arab-félsziget hajdani öntözőrendszereinek felfedezése a modern technikának (műholdas és légi fényképezés) köszönhető. Szőke Béla (1913-1961) régész a következő sorokat vetette papírra 1955- ben az Archeológiái Értesítőben megjelent cikkében, amelyben a Győr térségében gyűjtött avar-, honfoglalás- és Árpád-kori jellegzetes edénytípusról, a bográcsról értekezett: „Ha a folyóink, vizeink partjain emelkedő teraszokat, 140
