Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Tüskés Tibor: "a végletek közt bizton állok..."
nemcsak azonos évben született, hanem költészete is a magyar lírának ahhoz a vonulatához kapcsolódik, amelyet a „nemzeti”, a „népi irodalom” jelzőjével szoktak illetni. Rokonsága Illyéssel nem alkalmi és felszínes, hanem alkati és mély: szemléletükben, világképükben és a költői hivatás értelmezésében rokonok. „Köcsög, paradicsom, tornác, zizegő bab, / egyazon emlékként nyitódik szememben, / ahogy Gyánt, Ozora tanította hajdan / teneked, erős társ, csodáit, világát” - írta Illyésnek, amikor annak Nehéz föld című kötete megjelent. Ebből a gyermekkori élményvilágból és líraszemléletből fakad költészetének szociális elkötelezettsége. A falusi szegényekkel, a kétkezi munkát végző emberekkel érez rokonszenvet. De humanizmusa és társadalomszemlélete nem osztályszempontú: szeretetébe minden tisztességes ember beletartozik. Életszemléletéről mindennemű irodalomtörténészi magyarázatnál és kritikusi értelmezésnél hitelesebben vall Önarckép című verse. A szonett teljes szövegét idézzük: ÖNARCKÉP Holland mesterek festhetnék le dús árnyalással vaskos képbe arcomat, kissé felnagyítva, hogy lássák, mi a rejtett titka. Derűs külső, összetett lélek, bár köpönyeget nem cserélek, nem vagyok makacs semmihez sem, dühös eb elől elmenekszem. Fia vagyok a földnek, mégis enyém a véghetetlen ég is, a végletek közt bizton állok. Az én hősöm nem a világot, magát akarja maga ellen megszervezni szeretetben. Bárdosi Németh Jánosnak kivételes érzéke volt a természet, a dunántúli táj, a kert, a gyümölcsös, a szőlőhegy szépségének a megrajzolásához. Természetszeretetét gyakran szokták Juhász Gyula érzékenységéhez hasonlítani. De amíg a Szegeden élő költő Tisza-menti, az alföldi táj impresszionista énekese volt, Bárdosi Németh Jánosnál a ,füzes Rába”, a „zöld-hullámú tenger”, a Balaton, a badacsonyi szüret, a mecseki présház, a Bálics tetőt beragyogó nyár, a „mozdulatlan Daindolok” szépsége van jelen. E versek egyszerre kézzelfoghatóan konkrétak, valósághűek, tetten érhető élményekhez kötődnek (akár egy verses dunántúli utazást is összeállíthatnánk belőlük), ugyanakkor ember és természet, alakított világ és tiszta környezet kapcsolatának és harmóniájának „örök” és „modern” kérdéseit érintik. Említettük posztumusz kötetét, a Magyar Múzsát. Bárdosi Németh Jánosban nagy beleélőképesség, azonosulni tudás élt a magyar irodalommal, a 128
