Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Írottkő Stúdió
X ÍROTTKŐ STÚDIÓ MATTHIAS PIS KÉRNI K A haza... egy hely, ahol jól érzem magam. A haza... jól ismert környék és az emberek. A haza... egy ismerős érzés A haza... védelem A haza... a szó nemzetbe zár A haza... testet öltött „isten hozott” A haza... szó, mely melegséget áraszt A haza... boldogan meghajolni szokások sora előtt. MARJA KMIECIAK Í6 íves lány, útban hazafelé, nyári délután nem sokkal szünidő előtt A nap már megint úgy tűz, hogy megkukul tőle az ember. Még mindig nem jön a villamos? Egy örökkévalóság, amíg ideér. De jó lenne az uszodában... kellemes, hűvös. És még tíz nap a szünetig! Mihez is fogok majd kezdeni? Olaszországba megyünk, Bécs meg üres lesz, mire hazaérek. Kit fogok itthon találni? Tanjat, Stefant, Sarah-t? Netán mindhármukat? Legjobb lenne csak Stefant - ő valóban aranyos. Jó lenne tudni, akar-e tőlem valamit ... talán ... remélem. Vagy nem is való hozzám? Kicsit majd körül kell nézni, hátha találok jobbat. Például ott hátul, az a srác egész kedvesnek látszik ... a barátja is ...jól áll neki, ha mosolyog... á, az ilyen pasik biztos nem rám várnak. Hm, álom, álom! Valamit kezdeni kéne magammal. Javítani az alakomon? Lehet, bár szerintem annyira így sem rossz. Lefogyni? Ez nem hülyeség, mondjuk, egy-két kilót. Vagy nem kéne bátortalannak lennem? Ez már csak így marad, bár próbálkozni lehet. Na, végre itt a villamos! Ezek az új vagonok egészen kellemesek, csak rettentően kicsik. Úgysem lesz helyem. Persze, hogy nem, megint állhatok egész úton. Hé! Nem lehet máshogy indulni, mint hogy hanyattessen az ember? De helyes az a párocska ott elöl! Nem bánnám, ha megint lenne barátom! Én már csak ilyen peches vagyok. A világ már csak ilyen igazságtalan. De miért akarom ezzel a marhasággal elrontani a napomat! Majdcsak találok valakit. Különben is nyár van, nemsokára szünet, Olaszország, nap, strand, tenger. Na, leszállók, még öt perc hazáig. Enni is kéne...
